Átjáró

– Anya, figyelj!

– Hm?

– Anya, te tudtad, hogy a cserépkályhánknak az ajtója igazából nem is az, aminek látszik?

– Ühüm…

– Ott igazából van egy titkos út! Amolyan átjáróféleség, vagy hogy is mondjam.

– Aha…

– És lehet, hogy egyszer majd értem is eljön. Ha majd újra megtörténik. Hogy nem történik semmi.

   Anya letette a krumplihámozót, és fürkészőn nézett a kisfiára.

– Ki jön el érted, szívem?

– Hát Közbenjáró!

   Anya furán nézett.

– Közbenjáró?

– Aha! És akkor én is lehetek megmentő. Mert tudod az úgy volt, hogy Másvárosban egyszer csak az történt, hogy semmi sem történt. Érted ezt? És lassan mindenkinek valami fura betegsége lett. Elkezdtek a voltban beszélni. Meg nekifogtak csinálni valamit, de közben elfelejtették, mit is akartak, aztán a végén annyira elaludtak, hogy nem is tudtak egyáltalán felébredni.

– És hogy jön ez a mi kályhaajtónkhoz? – értetlenkedett anya.

– Jaj, anya, mondtam, hogy ott van az átjáró. Ha oda bebújsz Közbenjáróval, akkor eljutsz Másvárosba, ahol minden háznak másféle a színe, és találkozhatsz Cerkával, aki mindennap befesti az eget, és attól függ, hogy milyen lesz az idő. És néha tortaalakú felhőket pingál. Meg ott lakik Don Zon Góra is, aki a hangokért felelős. Érted, milyen vicces a neve, ugye? Mindenkit behangol, vagy ilyesmi. És Szkriptum, aki furaságokat ír egy hatalmas könyvbe, és annyira titkos az egész, hogy az írás egyáltalán nem látszik, sőt ő maga sem emlékszik rá, hogy mit írt bele. De valahogyan mégis minden tőle függ. Hogy milyen lesz ott az élet.

– Tulajdonképpen honnan veszed ezeket a dolgokat? – kérdezte anya kicsit aggódva.

– Hát Kázmértól. Ő a főszereplő. Meg Kamilla, a barátja. Őértük jön el Közbenjáró, átviszi őket a kályhaajtón, és egy teljesen másik világban lesznek. És már majdnem katasztrófa lesz, és ott ragadnak, de aztán szerencséjük lesz, és mégis haza tudnak jönni.

– Kázmér és Kamilla?

– Igen! A könyvből.

– Milyen könyvből?

– Hát abból, amit apával olvastunk esténként. Átjáró Másvárosba a címe. Tök jó! Csak sajnos tegnap vége lett.

   Anya megkönnyebbülten sóhajtott fel.

– Aha, a könyv – mondta mosolyogva, és kézbe vette a krumplihámozó kést. – És mi van még abban a könyvben, szívem?

– Ó, egy csomó nagyon vicces rész van benne. Még Ludas Matyiról is van szó benne, meg egy rendmániás nagymamáról. Szerinted a nagyi is rendmániás?

   Anya elgondolkodott.

– Azt hiszem, egy kicsit rendmániás – szögezte le aztán.

– Szerintem is az. A múltkor is rendet rakott a könyveim között. Csak az volt a furcsa, hogy utána semmit nem találtam meg. A rendnek nem az a lényege, hogy könnyebb legyen a dolgokat megtalálni?

– Olyasmi – hümmögött anya.

– És van a könyvben még az Ihlet is, aki nem akarja megszállni Szkriptumot, és az egész teljesen izgalmas, mert Kázmér és Kamilla folyton kalandokba keverednek, meg veszélyekbe sodródnak. És még egy szerelmes mese is van benne, de az engem nem annyira érdekelt. És a végén születik is valaki, és valamiért attól gyógyulnak meg a Másvárosiak, de azt nem teljesen értettem. Viszont isznak rózsaszörpöt, amit én még sosem ittam. Nem lehetne, hogy egyszer te is csinálj olyat?

Nagy Anikó Johanna

Magyari Andrea – Átjáró Másvárosba