Szippantson magába, vigyen el egy másik
világba, legyen benne kaland és izgalom, sárkány meg királyfi, és rengeteg
csoda. Vagy csak szóljon rólad meg rólam meg a világról, csak varázsoljon el,
ki a hétköznapokból. Ezt várod a mesétől? Hát egy nagy fityiszt! Ettől a
mesekönyvtől semmi ilyet nem kapsz. Mert ebben a mesekönyvben a világ
legrövidebb meséi sorakoznak egymás után. Némelyiknek se füle, se farka. Vagy
éppen csak egy nagy nyuszifül az egész mese. Vagy egy bunda nélküli rántott
hús. Esetleg egy sajttal töltött holló. (Mi van???) No de hol itt a mese, kérem
szépen, meg a beszippantás? Azért van ám az is, ha jobban megnézzük, mégpedig
egy nagyon mulatságos mese. A világ legrövidebb meséi című könyv ugyanis két
íróról meg egy illusztrátorról szól. Az egyik író kard gyanánt megfogta a kék
lúdtollát, a másik író a piros töltőtollát, az illusztrátor meg egyszerre több
ecsetet meg ollót pörgetett a kezében, mint a szamurájok. Aztán elkezdték
egymást böködni meg csipkedni meg kaszabolni, és ahogy csattogtak a fegyverek,
nem a kezek meg a lábak meg a fejek szakadtak, hanem a mesék. Úgy játszanak
ezek a felnőttek, ahogy a gyerekek a játszótéren, és ebbe a játékba muszáj bekapcsolódni.
Még és még tovább, találjunk ki újabb legrövidebb meséket, mert mindig van egy
ötlet, ami sokkal jobb, mint az előző! Mindjárt magába szippant a játék, a
világ legrövidebb meséi pedig végtelen mesefolyammá válnak, mint azok az
ötletszerű kis álmok, amik egymást váltják a fejedben reggelente. Majoros Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése