Szabó Imola Julianna: Hisztigyurma

(Vész esetére. Mutogatva és ugrálva használatos)

Megfogom. Megcsípem. Hátára fektetve tenyerembe teszem. Szorítom, és elengedem. Még nagy a hasa. Gyúrom beljebb és beljebb. A szám elé teszem, kieszi belőlem a nyifeget.

Hallgatok. Tízig számolok fejben.

Majd újra.

Nagy a feje, nagy a karja. A hisztigyurma óriás. Csupa ragacs. Benne a könny, a sok nyűg, az akarat., a hiábavágy.

Zsuffa Árnika alkotása

És akkor lassan, egyre, mégis egyre kisebb. Akár a borsó a levesben. Egyre csöppebb és kerekebb. Szárad, mint a szemem. A kád és a mosdó. A lábam se ugrál, nincs benne vacakos rugó. Csak ez a toporzék, ez rázza a karját. De már az se. Múlik, mint az éjszaka sötétjéből a csillagok fénye.

Még fogom. Néha csípem. Szorítom, erővel és bátran. Míg szárnya nő és vastag lába. A tenyerem a porond, porrá hűlt nyavalyám kacag, viszket a válla. Vakarom. Hordom. Csikizem és fésülöm.

Míg elrepül. Szótlanul átsuhan a búval bélelt küszöbön.