 |
| Molnár Krisztina Rita fotóillusztrációja |
Mostanában
van,
hogy
nem férnek el a gondolataim.
Reggel
még csönd, fehér. Aztán ébrednek, sorra,
színekkel
telik meg a fejem.
Halványzöld
mosolyú. Igen, olyan jó volt a tegnapi kávé.
Rózsaszín,
ölelést idéző.
Összevissza
cikázik, ragyogó sárga ötletek, sok.
Izzó
vörös, szívszorongató ránézni. Nem, nem akarom, hogy már megint eszembe jusson.
Kicsi
barna, folyton morog. Tudom, szerintem is, de most hallgass már el…
Szürke
és ólomsúlyú.
Ez
meg egész áttetsző…
Estére
tömeg, káosz, mind akar valamit. Szétszednek, sírok.
Aztán
felhőkre
ültetem őket,
egyesével.
Nézd,
ez itt pont jó lesz. Puha. Elfekhetsz. Te is. Te is.
Megölellek,
jól
van. Most menjetek.
Egy
pillanatra
kettesben
maradunk,
a
kék-fehér ég,
meg
én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése