Francesca Quatraro – Miklya Luzsányi Mónika: A macskák titka

Egy mondás szerint a macskáknak hét élete van. Egy másik szerint kilenc. Franciska szerint nyolc. Mázlinak legalábbis nyolc. Ezt Franciska nagyon pontosan tudta. De csak azóta, hogy Mázli hozzájuk került. Az egész úgy kezdődött, hogy Franciska nagyon szeretett volna egy macskát. Mindegy, milyet. Csak kicsi legyen és szőrös. És persze nyávogós. Mázli tényleg nagy mázlista volt, és épp az volt a mázlija, hogy találkozott Franciskával. Mert Mázli akkor még nagyon kicsi cica volt. Kicsi és beteg. Kétségbeesetten nyávogott, amikor Franciska megtalálta a parkban egy bokor alatt .

– Anya, anya, vigyük haza! – könyörgött Franciska.

Anya persze hallani sem akart róla. Erre a kislány sírva fakadt. De olyan szívszaggatóan zokogott, hogy anya nem tehetett mást, összecsomagolta a macskát, és indultak vele az állatorvoshoz.

– Hát, ez a cica nem biztos, hogy megmarad – szólt az állatorvos.

Francesca Quatraro, olasz művész alkotása

A cica Franciskára emelte a szemét.

– Hét életem van – súgta –, az is lehet, hogy nyolc. Vagy kilenc. De csak akkor, ha úgy szeretsz engem, mint a láthatatlan herceg.

– Mint kicsoda?

– Mint a macskák hercege.

Franciska kérdőn nézett a macskára, de az nem válaszolt. Biztos nem akarta, hogy a felnőttek is megtudják, hogyan lett a macskáknak hét élete. Vagy nyolc. Esetleg kilenc.

Mert ez a macskák titka. Nem osztják meg akárkivel. De Mázli egy este elmesélte Franciskának a láthatatlan herceg történetét. A láthatatlan herceg persze nem volt mindig láthatatlan. Sőt. Nagyon is valóságos herceg volt. Dölyfös és nagyképű. Nem állt szóba senki ember fiával, mert tudta, hogy ő aztán különleges. Nem elég, hogy hamarosan király lesz, de még egy szuperképességgel is rendelkezik. Hét élete van. Vagy nyolc. Netán kilenc. Senki sem tudta pontosan, még ő maga sem. Büszke volt hát a királyfi rettentően, úgy érezte, le nem győzheti semmi a világon.

Ám egy napon, amikor a tengerparton sétált, találkozott egy gyönyörű lánnyal, és ahogyan az a mesékben lenni szokott, azonnal egymásba szerettek. Egy baj volt csupán: a lányt egy gonosz boszorkány elvarázsolta. Amint felkelt a Hold, a lány macskává változott. Gyönyörű, ezüstszínű macskává.

– Hogyan segíthetnék rajtad? – kérdezte a herceg. – Bármit odaadnék, csak hogy ember lehess mindig.

– Akár az életedet is? – kérdezte a lány, és a királyfi lelkesen bólogatott. Hogyne bólogatott volna, hiszen tudta, hogy hét élete van. Vagy nyolc. Esetleg kilenc. Mindegy, mennyi. Sok. Abból egyet könnyedén feláldozhat a szerelméért.

Igen ám, de a boszorkány átka erősebb volt, mint hitték. A herceg hiába mentette ki a viharos tengerből a lányt. Hiába szabadította ki az égő házból, hiába ugrott le helyette a szikláról vagy harcolt meg érte gonosz farkasokkal. Hiába adta érte az életét, a lány minden éjjel ugyanúgy macskává változott, mint azelőtt. A herceg meg egyre fogyott. Egyre vékonyabb és áttetszőbb lett, míg végül nem maradt belőle más, mint egy fénysugár, amit a Hold vet a homokba.

– És a lány? – kérdezte Franciska. – Vele mi lett?

– Macska maradt – válaszolta Mázli. – De hét élete volt. Vagy nyolc. Esetleg kilenc. Pont annyi, amennyit a herceg feláldozott érte.

– Hát neked hány életed van? – kérdezte Franciska.

– Pont annyi, amennyit feláldozol értem. Ha most nem gondozol rendesen, ez az egy is elvész. De lehet hét vagy nyolc életem is. Csak tőled függ.

Franciska tehát gondosan ápolta Mázlit. Akinek végül nyolc élete lett.