Fatemeh Haghnejad − Majoros Nóra: Mufurc

− Szia, Mufurc, miért duzzogsz? – kérdezte az ablakon bekukucskáló Hold.

A kislány nem felelt. Összekupacolta magát az ágy végén, és harapdálta a takaróját.  Még a vállára boruló vörös hajkorona is morgott. Valahogy így: grrrrrrrr, és finoman suhogott hozzá, így: shhhhh. Minden egyes hajszál külön. Őrült hangzavar volt a kislány fejében.

 − Hová vigyelek ma? Déli sark, Göncölszekér? Jujjj, de hideg van ma este, jól fel kell öltöznöd! – mondta a Hold.

 − Hagyj békén. 

 − Jöhetsz hálóingben is, de fázni fogsz. Vacognak a lábujjaim.

 − Nem megyek sehová, neked meg nincsenek lábujjaid. Egy nagy, sziklás bolygó vagy!

 − Du-du-dú, du-du-dú, duzzogi-buzzogi, rizibizi-lány – énekelte a Hold.

 − Utálom a rizibizit – csücsörített a kislány.

 − Borsószájú-ú-úúúúúú! – folytatta a dudorászást a Hold.

 A szemtelen. Meg persze lábujjtalan.

 − Ú-tál-lak! – énekelte a kislány.

 Ezen aztán nevetni kellett.

Fatemeh Haghnejad, iráni művész alkotása

 − Miért duzzogsz?

 − Mert csak.

 − Az egér is duzzog.

 − Miféle egér? 

 − Amelyik a túlsó oldalamon lakik.

 − Nem lakik rajtad senki. Csak egy lábnyom.

 − Meg egy egér. Az rágja a lyukakat a bőrömbe.

 − Majom vagy. Azok meteoritbecsapódások.

 − Ha majom vagyok, egerem is lehet. Miért duzzogsz?

 − Nem duzzogok. Mérges vagyok. Csúnyán viselkedtek velem.

 − Kik?

 − Mindenkik. Te is. 

 − Igeeeeen! Ma én vagyok Borsóméreg kalózkapitány, elragadom a Paplantenger királynőjét, és magammal viszem egérrágta papírhajómra! Reszkess, királynő, mert az árbochoz kötözlek, és palacsintát sütök a fejeden, annyira forr benned a düh!

  − Majd az egered szétrágja a kötelem, én meg elfenekellek a palacsintasütőddel.

  − Hé, te fityfiritty, se lábujjam, se egerem, se fenekem.

  − Akkor elütlek vele messzire, bolygófejű, át a tengeren, az Üveghegyen, a Világvégén, és még azon is túl!

  − Visszapattanok a semmiből, mint a pingponglabda.

  − A semmiből nem lehet visszapattanni. A semmi megesz.

  − Aztán ha megesz, mihez kezdesz Hold nélkül? Olyan sötét lesz az éjszaka, mint a semmi maga.

  − Világítok.

  − Hja, persze. Majd ha nevetsz. Olyankor tényleg világítasz. De te duzzogsz!

  − Te meg rizibizi vagy. Sajtos rizibizi, és felfal egy kisegér – kacagott a kislány.

 Az ajtónál susmorogva állt egy apuka meg egy anyuka.

  − Duzzog még? – kérdezte az egyik.

  Akármelyik is kérdezhette, teljesen mindegy.

  − Nem.

  − Alszik?

 Az, amelyik a kulcslyuknál állt, némán kuncogott. Mintha csuklana. A másik (mindegy, melyik) kicsit megpaskolta a hátát.

  − Csak óvatosan…

  − Hajózik a paplantengeren egy papírhajóban, és halak röpködnek körülötte.

  − Világít?

  − Igen.

  − Akkor jó. Mehetünk aludni.

                

A mese perzsául ITT olvasható.