Cosei Kawa – Acsai Roland: Halisten

Egy hal közeledik feléjük a levegőben, gyorsan siklik, nagy farkcsapásokkal. Amikor föléjük ér, észreveszik, hogy félig ember, félig hal lénnyel van dolguk. Farokuszonya mögül kilátszik két lába, és ahol az oldalúszóknak kellene lenniük, két csenevész kéz nő ki. A hal szája alól egy gyermek arca néz le rájuk, egy ártatlan, tiszta, de kifejezéstelen és időtlen gyerekarc. A hal leúszik hozzájuk, és megáll mellettük a földön. A nagy, ezüst testet alig bírja el a két vékonyka láb, látszik, hogy a lénynek ritkán van kapcsolata szilárd halmazállapottal. A fiú és a lány gyanakodva nézi a halgyereket, bár látják rajta, hogy nem ragadozóhal.

– Ki vagy te? – kérdezi tőle a fiú.

– A halak istene vagyok – feleli vékony hangon a gyerek. – Mi járatban vagytok itt? Ilyen messze az otthonotoktól?

– Jint és Jangot keressük, az ebihalaimat – válaszolja a lány.

– Nagyon közel vagytok hozzájuk, nagyon közel, talán már meg is találtátok őket. Nézzétek! – mutat az égre a Halisten, és a semmiből egy mérleg két serpenyője ereszkedik alá hosszú láncokon. – Lépjetek fel a serpenyőkre!

A fiú és a lány engedelmeskedik. A mérleg egy ideig ingadozik, aztán a két serpenyő egy magasságban megáll. 

– Látjátok? Az egyensúly – mondja a Halisten.

– Ez hogy lehet? – kérdezi a fiú. – Én nehezebb vagyok a társamnál.

– Ez a mérleg csak a szív súlyát méri – feleli a Halisten.

Ekkor fekete folt siklik az égre, és gyorsan közeledik.

– A halászok! – fordul rémülten hátra a Halisten.

Cosei Kawa, japán művész alkotása

A repülő hajóból a következő pillanatban hatalmas háló hullik alá – olyan nagy, hogy elsötétíti az eget. A háló szélére rakott, nagy súlyok becsapódnak, és felszántják a földet.

Amerre a háló elhalad, mindent letarol, semmi és senki sem menekülhet előle, recsegve semmisülnek meg az évszázados korallszigetek, a korallszigetekre épített házak, és a házak lakói is a hálóba kerülnek. A piros, a sárga és a kék halak megpróbálnak elsiklani a háló elől, de az gyorsabb náluk.

 – Fenékhálós halászat – mondja a Halisten. – Csak pusztaság marad a nyomában. Meneküljetek! – De már késő, a háló elkapja őket, csak a Halisten menekül meg. A hálót felvonják a halászok, mintha csak őket akarták volna rabul ejteni. A lány a hajába font tőrökkel megpróbálja kivágni magukat, de a háló erősebb a pengénél.

Amikor a halakkal és a többi élőlénnyel a hajóra öntik őket, a Halisten, mint egy isteni szél, eleven torpedóként a hajóba vágódik.

– Meneküljetek, ti vagytok az egyensúly! A ragyogás! Az emberek gazdagabbak és boldogabbak lesznek, ha benneteket látnak – kiáltja kamikaze-akciója előtt. Ezek az utolsó szavai.

A hajó megrázkódik, és füstölögve zuhanni kezd a föld felé. A fiú és a lány kiugrik belőle. De ahelyett, hogy leesnének, lebegni kezdenek a levegőben, majd lassan a föld felé süllyednek, akárha vízbe süllyednének.

A Halisten vére vörösre festi körülöttük a levegőt, mintha alkonyodna.

     

A mese angolul ITT olvasható.