Oldalak

2014. április 12., szombat

Szabó Imola Julianna: Felismerés és séremsilef


Takács Mari illusztrációja


A tükörbe, az ebröküt titkos reteszébe. Az ablakba, a hátba, ami éppen nekidől a hegynek. A kalapnak, ami elfedi a kopaszkás fejet. A Holdnak, a foltnak, a távolnak, a mostnak. A képnek, amin ezer apró pontból egyetlen figura. Talán Apa, talán Anya. Vagy én. A kicsi és a nagy, a lyukas, a csíkos, a hasas. A bozontos, a bolyhos, a régi és az új. Az arcnak, aki mosolyog, talán örül.  A háznak a tónál, akinek lábnál van a tükre. A félkarú óriás, aki sohasem néz le. A fénynek amelyik kalácsba fonja a sugarait.  A könyvnek aminek kívülről tudom a mondatait. A tükrömnek, az ebröküt titkos reteszének. A keretnek, ami éppen bőrnyi, alig fér bele. Huncutul kilóg, tükröz, kifacsar a tenyerére. Ha én vagyok ő, akkor ki az a másik? Akinek a szeme alatt szatyrok és kócosan vihorászik? Ha ez én lennék, akkor miért nem bennem? Mi ez a furcsa kép, amin mintha ismerném az ismeretlent. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése