Szőcs Henriette: Repülj, repülj, szőnyeg!

Madarász Gergely (www.madaraszgergely.hu) illusztrációja

Szőcs Henriette

Repülj, repülj, szőnyeg!

Kuszkusz óvatosan somfordált be gazdája szobájába. Először bumfordi fejét dugta be a résen, majd mancsával meglökte az ajtót. Döbbenetére Herceg a padlón térdelt, ütemesen előre hajladozott. Közelebb lépett, és megszagolta a kisfiú hátsóját.

-          Megbolondultál, Kuszkusz? – ugrott félre Herceg, attól tartva, hogy a jószág szokás szerint beléharap.

-          Tudod, mi, macskák, így üdvözöljük egymást.  Mikor megláttalak a földön, összezavarodtam. Mit csinálsz te itt?

-          Imádkozom, gyere, megmutatom.

Ölébe vette cicáját, és rákuporodtak a szőnyegre.

-          Látod, milyen szép, mint egy virágos rét! – simított végig a piros mintás szőttesen Herceg. – A nagypapámtól kaptam ajándékba, Mekkában vette nekem.

-          És az a kerek ott micsoda? – bökött orrával előre Kuszkusz.

-          Egy iránytűről megtudhatod, merre van kelet. Abba az irányba fordulva kell imádkoznunk – magyarázta Herceg türelmesen.

A kíváncsi barátnak azonban ez nem volt elég, hirtelen a műszer felé kapott a mancsával, és a szőnyeg a levegőbe emelkedett. Huss, már ki is szálltak a nyitott ablakon.

-          Juhéj, repülök! – ficánkolt örömében a cica. Nagyon élvezte a kalandot, mivel eddig hiába könyörgött, Herceg és családja sohasem vitték magukkal külföldre. Felfedezték, amikor belebújt a bőröndbe, és a születésnapi  lufis léghajózás is csúfosan végződött, a hamis ciprus tetején landolt, majdnem lemaradt a tortáról.

-          Maradj már nyugton, - csitította Herceg, és szorosan magához ölelte, - a végén még mindketten lezuhanunk!

-          Ugyan, ha már ilyen szupi holmit kaptál a nagypapádtól, legalább próbáljuk ki!

-          Nem lehet, Mama mérges lesz, ha szó nélkül elmegyünk – ingatta a fejét a kisfiú.

-          Persze, ha megkéred, biztosan beleegyezik, hogy tegyél egy kört a város felett – öltötte ki gúnyosan rózsaszín nyelvét Kuszkusz.

-          Igazad van, nem fog elengedni – szomorodott el Herceg.

-          Na, akkor körözzünk egyet, aztán gyorsan visszajövünk, észre sem fogja venni a mamád. Különben meg a nagyszüleid hibásak a buta ajándékuk miatt.

-          Merre menjünk? – kérdezte csillogó szemmel a kisfiú.

-          Hova szeretnél? Szerintem egy varázsszőnyeggel bárhová lehet, nem kell hozzá jegy meg útlevél.

-          Tényleg? Akkor irány Isztambul, már régen szeretném megnézni.

A szőnyegnek sem kellett több, olyan sebesen szállt a háztetők és a felhők felett, hogy a két szökevény fázósan bújt egymáshoz. Hercegnek eszébe jutott, Mama mindig csomagol pulóvereket a repülőre, hogy ne fázzanak meg. Valami szorította a mellkasát, de hirtelen lenézett, és még a szája is tátva maradt a gyönyörűségtől. Látta az alatta elsuhanó töméntelen autót, melyek mint hangyák araszoltak a boly felé, hallotta a szűnni nem akaró, állandó dudaszót. Észrevette a Boszporuszon ringatózó hajókat, felfedezte az Aranyszarv-öböl fényeit, érezte a Galata-híd éttermeiből áradó sült hal illatát. Már éppen azon gondolkodott, hogyan tudja megállítani ezt az izét, hogy vehessen egy szendvicset, amikor a szőnyeg éles kanyart vett, és befordult egy hatalmas térre.

A sok albumnézegetés után azonnal felismerte a Topkapi Szeráj romantikus belső udvarát, a mecsetté alakított keresztény templomot, a Hagia Sofiát, és vele átellenben, a Sultan Ahmet mecset hat minaretjét. A Sultan Ahmet előtti szökőkút színes fényben úszott, hol kékben, hol sárgában, hol pedig rózsaszínben pompázott.

Kuszkuszt érdekelni kezdte a dolog, a szőnyeg szélére mászott, onnan figyelte, hogyan villódznak a fények a vízcseppeken. Hirtelen feltámadt a szél, és hatalmas lökéssel a torony fölé repítette a szőnyeget. A rántástól Kuszkusz elvesztette egyensúlyát, lezuhant, egyenesen a szökőkút medencéjének irányába. Az anyag széle pedig beakadt a csúcsos tető egyik kiálló díszébe. Herceg rettentően megijedt, tudta, hogy Kuszkusz fél a víztől és nem tud úszni, hiszen a nyaralás alatt már kimentette barátját a folyóból. Már éppen pityeregni kezdett, és a mamáját hívta, amikor eszébe jutott a film, amit előző héten látott az állatos csatornán. Egy ló szakadt bele a tó jegébe, és az emberek hason fekve közelítették meg.

Herceg óvatosan elterült hát a szőttesen, a szélére kúszott, félve lenézett. Láss csodát! Kedvenc cicája ott imbolygott a levegőben, karmait a rojtokba akasztva. Már nem a szökőkút játékát figyelte, hanem könyörögve nézett gazdájára. Herceg felhúzta maga mellé, vigyázva kiszabadította Kuszkusz karmait, és szorosan átölelte.

-          Azt hiszem, legközelebb inkább igazi repülővel jövünk, és Mamát sem hagyjuk otthon. Most menjünk gyorsan haza!