Lackfi János: ÍZIRÁJDER

Molnár Jacqueline illusztrációja (www.jacquelinemolnar.com)

Lackfi János

ÍZIRÁJDER

Nagyapám udvarán körben letámasztva

a motorok, Riga meg MZ meg Pannónia,

nagyapám állandóan

szereli őket,

azt mondja, jó kis gépek ezek,

és néha megy is rajtuk egy kört,

a kipufogója olyankor

iszonyúan füstöl,

de aztán lerobbannak,

és kezdheti újra a szerelést.

Nagyanyám legyint,

hogy addig is elvan az öreg,

PAPA, GYÖJJÉL ENNI,

ordítja Nagymama, mert Nagyapám

kalapál vagy süket vagy kalapál és süket.

Múltkor Nagyapám eljött a mi Jawánkért,

amit már nagyon régen nem használunk,

ott állt a pincében,

jó kis gép ez, fiam,

fel is pattant rá, hogy így viszi haza,

mi meg kocsival mentünk utána,

de utolérni sose sikerült,

nem fogott a fékje,

és nagyapám eszeveszett

dudatülköléssel rémülten

átvágtatott minden piroson,

és minden kereszteződésen,

de az egyik pirosnál egy profi motoros

állt az autók mellett a Kawasakijával,

Nagyapám pedig megjelent mögötte,

és ráordított, hogy

TAKARODSZ, AZ ANYÁD ISTÁLLÓJÁT!

vagy ilyesmit,

és a kawasakis belenézett a visszapillantóba,

meglátta csontsovány nagyapámat,

amint az öklével hadonászik,

üvölt és ősz haja lobog a menetszélben,

és akkora gázt adott,

és úgy áthajtott a piroson,

hogy hirtelen egész kicsire zsugorodott,

talán azóta sem állt meg.