Simonyi Cecília gyönyörűje |
MOLNÁR KRISZTINA RITA
ESTI SZŐNYEG ALATT
Az alkony szürke egén
repül egy nagy szőnyeg.
Szürkéskék a szőnyeg is.
Lehet, hogy eső lesz?
Olyan szép komótosan
közeleg lebegve,
ahogy puha fátyolban
lépeget az este.
Kicsit remeg, vékonyka,
van is, nincs is szőnyeg,
mint fátyol a rózsámon,
amit egy pók szőtt meg.
(Mondhatod, hogy pókháló,
de a háló csapda,
s ki csal csapdába rózsát
Most már egész közel jár,
kertünket belepte,
és zenél is, döngicsél,
mintha… énekelne.
Azt hiszem, ez nem eső…
Repülő zenészek
ülnek fönn a szőnyegen,
halkan ők zenélnek.
Ó, már látom! Nem függöny,
nem fátyol, nem szőnyeg!
Ne félj, nem csíp csak dünnyög:
…ezer dalos szúnyog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése