Ádám Laura (13 éves) és Tóth Szonja Kiara (11 éves)

Ádám Laura illusztrációja

Hát ilyenek vagyunk mi, ti, ők! Tulajdonképpen kicsik, meg nagyok, vagy közepesek. Tulajdonképpen szépek és csúnyák. Na, meg okosak és még okosabbak. Vagy kicsit buták. Néha fáradtak és türelmetenek, vagy türelmesek, és kipihentek. Te ilyennek látsz, ő amolyannak, én meg egészen másnak magamat. Ha van kedvetek, játszatok még el ezzel a gondolattal: Ilyen vagyok! Segítségül és egyben búcsúzóul pedig legyen itt Hevesi Mária és tanítványai által élete hívott költögető blog (http://koltogeto.blog.hu) két fiatal, tehetséges költőjének elgondolkodtató írása.

Tasnádi Emese

a hónap szerkesztője

Ádám Laura: Tulajdonképpen

Tulajdonképpen finom a harcsa,

De a lazacot jobban kedvelem,

Tulajdonképpen utálom a spárgát,

A spenótot mégis szeretem.

Tulajdonképpen jópofa a mozi,

De a színházat mégis imádom,

A körmeimet is hosszabban szeretem,

De előbb-utóbb azért levágom.

Tulajdonképpen nem rossz az iskola.

Csak ne kéne annyit tanulni,

Kimerevedett, üres szemmel,

Az interaktív táblát bámulni.

Tulajdonképpen finom a menza,

Bár lehetne néha mákos guba,

Aranygaluska, császármorzsa,

Időnként meg palacsinta.

Tulajdonképpen jó a sulihét,

De lehetne kicsit több a hétvége,

Tulajdonképpen szuper az internet,

Csak ne lenne annyi veszélye!

Tulajdonképpen szép a szobám,

Bár tarthatnék nagyobb rendet,

Tulajdonképpen cuki a kutyám,

Csak csupa sár ne lenne!

Tulajdonképpen jó a Mikulás,

Csak ne lenne annyira piros,

Tulajdonképpen finom a töpörtyű,

Csak ne lenne annyira zsíros!

Tulajdonképpen jó a matek,

Csak lehetne egy kicsit könnyebb,

Egy-egy kisebb balesetért,

Csak néha-néha ontok könnyet.

Tulajdonképpen nem vagyok pityergős,

Csak néhanapján sírok,

Tulajdonképpen nem vagyok költő,

Mégis verset írok!

Tóth Szonja Kiara: Te mit látsz?

Furcsa dolog a szem.
Sokat gondolkodtam ezen.
Mert Peti szerint szebb vagyok,
(sokkal), mint az angyalok.

Anya is azt mondja,
a pofimnak nincs párja.
Apa is roppant büszke,
két lánya a világ szépe.
Mama vallja, a vak nem látja,
milyen szép két unokája.

Viszont:
Az osztályban van pár lány.
Szerintük szebb nálam egy sárkány.
A pattanások, majd ha lesznek,
sokkal bájosabbá tesznek.
Tükröm előtt, ha megállok,
Jobbra-balra forgolódok.
Nem látom a világszépet,
sem a hétfejű rémet.


Furcsa dolog a szem…
nem gondolkodom már ezen.
De:
Eszembe jut mit láthatnék,
hogyha én nem ÉN lennék.