Majoros Nóra és Majoros Emma (14 éves)

Majoros Emma illusztrációi



Majoros Nóra és Majoros Emma: Szenzáció a Coral Dailyben!

Emma meg én búvárkodtunk. Ő pont úgy mozgott, mint egy hal, én sután, mint egy ízig-vérig szárazföldi . Ő a halakat nézte, én meg őt. Hirtelen elénk cikázott egy tintahal, fejjel hátra, csápokkal előre, az egyik csápjában töltőtollat tartott. A másikban koralltáblát.

− Jó napot kívánok! Készíthetek Önökkel egy riportot, a Coral Daily magazin számára?

− Naná! – vágta rá Emma.

Meg se lepődött.

− Hát jó – egyeztem bele.

Körülnéztem, és olyan helyet kerestem, ahol otromba uszonyaimmal nem sértem meg a törékeny korallokat. Visszaemlékeztem a tanfolyamon tanultakra, hogyan kell egy helyben lebegni, miközben az uszonyaim hegye a talajon pihen. Emma eközben már kedélyesen és bugyborékolva csevegett a tintahallal.



A riport körülbelül tíz percig tartott, de a végén már fáztam. Szeptemberben meleg még a Vörös-tenger, de tíz perc uszonyhegyen lebegés után a termálvíz is hideg lenne. Azt hittem később, hogy álmodtam, vagy a levegőhiánytól képzelődtem, de másnap egy sirály közvetítésével kaptunk egy koralltáblát, a tintahal szép, cikornyás betűivel tele. Kérdezi, engedjük-e megjelenni, de még nem döntöttük el. Íme, a riport, a tintahal által szerkesztve:

Interjúalanyom két igazi, szárazföldi hal. Egyikük kifejezetten nehézkes és picit szótlan, másikuk veszélyesen ficánkol, de készségesen válaszol a kérdéseimre. Kedvesen üveges a tekintetük, és elképesztő mennyiségű buborékot eregetnek a csöveiken. Szenzációs ez a találkozás, mert hajlandóak válaszolni a kérdéseimre, így talán közelebb kerülünk pár rejtély megoldásához. A legfontosabb, amit mindig meg szerettem volna kérdezni: hogyan lehet úszni a szárazföldön? Mennyire más a mozgás a levegőn? Ott minden hal ilyen darabosan mozog?

Majoros Emma: Még nem próbáltam a szárazföldön úszni, de jól hangzik. Mi nem lebegünk, a gravitáció rabjai vagyunk, két lábunk rögzítve van a talajhoz. A szabály, hogy először a bal lábadat emeld, aztán csapd le, majd a jobbal ugyanezt. Nem olyan nehéz, de néhány helyen mondani kell, hogy “Bal. Bal. Bal, jobb, bal!” A darabos mozgással kapcsolatban elmondanám, hogy a szárazföldiek nagyon szépen tudnak táncolni! Így, körbe körbe, egymás karját fogva.

Majoros Nóra: Vigyázz, ne forogj, ott egy muréna! A tintahalaknak amúgy nyolc lábuk van, ráadásul a fejükön, így talán nem jobbnak és balnak hívják őket. Esetleg jobb egytől négyig és bal egytől négyig.

Ebből a megjegyzésből talán igazolódni látszik az a tudományos hipotézis, miszerint a szárazföldi halak nem, vagy csak részlegesen érzékelik a három dimenziót. Ez magyarázná vízbéli esetlenségüket is. Érdemes lenne ennek a mélyére úszni. No de vissza a kérdésekhez! Elnézést, ha esetleg udvariatlannak hat a felvetés, de sokszor nézegetem a korallzátonyokhoz látogató szárazföldieket, és nagyon hasonlítanak egymásra. Mind feketék, mint a fókák, a méretük szinte egy, miközben itt a tengerben az ámbráscettől a planktonokig széles skálán képviselteti magát  pici és nagy. Hogyan tudják megkülönböztetni egymást? Talán szagokkal?

M. N.: A szárazföldön is rengeteg féle élőlény található, de a tengerbe csak az emberek látogatnak. Azok közül is csak a búvárok. A fekete bőr ruha. A szárazföldön levetjük.

Vizek Ura, levehető bőr! Szenzációs, kedves olvasók, szenzációs új információ.

M. E: Mi, emberek nagyon különbözünk egymástól. Az arcunk, a hajunk, a bőrünk, mindenünk! Szagolgatni nem szoktuk egymást, főleg... olyan helyeken. Idegeneket tapogatni pedig nagyon  illetlen.

Ez a rengeteg buborék nem okoz gondot? Hogyan bújnak el a ragadozók elől, ha állandóan bugyborékolnak? Szoktak gombóccá gömbölyödni, esetleg beásni magukat a homokba?

M. E.: A valódi kérdés az, hogyan bújnak el a ragadozók előlünk. Mi, emberek okozzuk a legtöbb állatfaj kihalását. Tisztelet a kivételnek, akik harcolnak a természetért. A bugyborékok nem okoznak gondot, főleg, hogy nincsenek. Ha a levegőbe levegőt fúj, nem lesznek buborékok, csak ha folyadékba fúj. A gömbölyödést csak tíz éven aluliak tudják.

Rengeteg ijesztő és furcsa dolgot hallottunk. A gömbölyödés kérdését nem is értem, mert a szótlanabb szárazföldi hal időnként teljesen érthetetlen módon összegömbölyödik és kapálózik. Lehet, hogy mást értünk a szó jelentésén. Talán könnyebben megértjük a világukat, ha azt kérdezem: milyen szárazföldi halnak lenni?

M. E.: Azért jó szárazföldinek lenni, mert az ember búvárkodhat, és egyszerre lehet hal meg ember.

Mit tanácsolnak annak, aki a tengeri állatok közül szárazföldi vizsgára készül?

M. E.: Számítsanak rá, hogy odakint nem fognak lebegni. Vigyenek mindenképpen vízpalackot és felszerelhető zuhanyrózsát, nehogy kiszáradjon a bőrük. Ne próbálják meg kivenni a vízpalack reduktorát a szájból, és anélkül levegőt venni. Ne nagyon ütözzenek össze emberrel, mert jellemző rájuk, hogy hamar elkezdenek pánikolni, kiverik a reduktort a szájból, elzárják a zuhanyrózsát, vagy rosszabb esetben összetapossák önöket.

M. N.: Odakint nincs ilyen hideg, legalábbis a Vörös-tenger térségében nem.

Köszönöm, lehet, hogy ezek az információk még a szárazföldre lépéssel foglalkozó fejlesztőmérnökeinknek is hasznosak. Még egy utolsó kérdést hadd tegyek fel: Önöknek, mint szárazföldi halaknak, mit jelent a tenger?

M. N.: A tenger olyan, mint egy szeszélyes szerető. Most éppen hideg. Nagyon fázom.

M. E.: A tenger nekem béke, nyugalom, természet, barátok, csodák, kalandok, csend, minden ami jó az életben. Minden alkalommal, amikor itt vagyok, otthon érzem magam. Mintha a tenger élővilága is a családom lenne. A tenger a mindenem.

Egészen meghatódtam, az olvasók nevében is köszönöm a kedves szavakat.

M. E.: Kérdezhetek én is valamit, amit mindig is tudni akartam? Ismeri esetleg Némót, a bohóchalat? Szeretnék vele találkozni, bemutatkozni neki. Vajon adna autogramot?

M. N.: Gyere Emma, mert mirelit leszek. Viszlát!

Köszönöm az interjút, viszontlátásra!

A kérdés már csak az: Engedjük, hogy ez az interjú megjelenjen a Coral Dailyben?