Endrődi Kata illusztrációja
A Tél komótosan kavargatta
reggeli kávéját, és szemét behunyva süttette hidegcserzette ráncos arcát a
hajnali szikrázó napsütéssel. Szerette a reggeleket, különösen a télieket.
Szerette volna a nyáriakat is, de nyaranta a déli féltekén kellett szolgálatban
lennie, így esélye sem volt megismerkedni a Nyár reggeleivel.
Hóanyó egyre kétségbeesettebben
futkározott a Tél körül, minden zugba benézett, minden zeget felfordított, minden
szerteszét hagyott újság és könyv alá bekukucskált, minden fiókot kihúzott, és
még a stelázsit is arrébb húzta nagy kínlódva (meg morogva, hogy miért kellett
pont ilyen súlyos tölgyfából kifaragnia ezt Hóapónak).
– Mit keresel lányom? – unta meg
végül a nyüzsgést a Tél.
– A havat! – vetette oda a
választ fokhegyről, nem kis türelmetlenséggel a hangjában Hóanyó.
– Mit?? – értetlenkedett a Tél.
– Mondom, a havat! Tudod, az a
fehér, hideg valami, amit ilyenkor, télen, kellene szórnunk zsákszámra.
– Tényleg, miért is nem havazik?!
Hiszen tél van! – csodálkozott a Tél.
– Jó reggelt kívánok! Felébredtél
és észrevetted!? – zsémbelt tovább Hóanyó. – Egyébként meg azért nem havazik,
mert az a bolond vénember elkeverte valahova a havas zsákokat.
– Milyen zsákokat?
– Fehéreket. Apró, pici
fehéreket. Szép kék betűkkel volt ráírva, hogy mi van bennük. Volt még
tavalyról négy zsák hópihe, két zsák hópehely, meg egy kevés hódara és hókristály.
– Hm. Értem. …Vagy mégsem? Mi a
hópihe és a hópehely között a különbség?
– Semmi. Különben meg nem tök
mindegy, ha úgysincs meg?!
– Jól van, na, de harapós vagy ma
reggel! Pedig olyan szépen süt a nap, nézz ki, és inkább élvezd!
– Hát éppen ez az! Január közepe
van, és a nap süt! Ahelyett, hogy a hó esne! Te vagy a Tél, és ennyivel beéred!?
– Kérlek szépen, én minden tőlem
telhetőt megtettem. Köd köd hátán, némi nyirkosság… Na jó, nem mondom, egy kis
jeges szél még elkelt volna, de hó nélkül!? – legyintett lemondóan a Tél, és
közben jelentőségteljesen Hóanyóra sandított.
– Ne nézz így rám, te, te… te… te…
– kiabálta pulykavörösen Hóanyó, de a Tél megelégelve a zsémbes öregasszonyt,
közbevágott.
– Te, te, te! Ne velem veszekedj,
hanem keress inkább tovább! Ott látok a konyhapult alatt egy szürke zsákocskát,
az nem jó?!
– Á, nem! Az selejt. Csak amolyan
kókuszos hó. Én azt az igazi karácsonyi havat keresem.
– Itt van, ni! Megtaláltam! –
esett be ebben a pillanatban az ajtón Hóapó.
– Hol? Hol? – kérdezte izgatottan
a Tél, de az apró Hóanyó egy mozdulattal arrébb söpörte, és máris Hóapó elé
pörgött pont úgy, mintha egy hóförgeteg lett volna.
– Hát a kamrában, a szelek
mellett feküdtek. Azért nem láttuk őket már korábban, mert három zsák ködfolt
eltakarta.
– Na, hadd lám, vénember, mi
találtál? De hát ezek használhatatlanok! Ez a hóátfúvás, hóvihar, hóakadály,
hótorlasz.
– Már miért lennének
használhatatlanok?! Havak ez is, nem?! – rántott egyet a vállán Hóapó.
– Jó, de milyen hó? Én a karácsonyi
havat keresem. Azt a szépen csillogó, szépen havazó hófehér hideg, puha
takarót!
– Ugyan már, asszony! Hisz azt
már évek óta nem találjuk! Különben is, rég elmúlt karácsony! – legyintett
Hóapó.
– Szó, mi szó! Van ebben némi
igazság – felelte a Tél, de Hóanyó tekintetét látva fülét, farkát behúzva
csendben elsunnyadt.
– Na, ha ez nem jó, akkor mit
csináljunk? Mindjárt vége a januárnak, és még egy csöpp hó, annyit se láttak az
emberek! – folytatta Hóapó.
– Jaj, jaj, nem is tudom –
sóhajtott egy nagyot a gondterhelt Hóanyó.
– Tudod, mit? Én ezt a kis
zsákocska hóförgeteget egy zsák viharos széllel kiszórom, te pedig keress
tovább! Húsvétig csak meglesz az a karácsonyi hó! – felelte Hóapó, és öles
léptekkel elhagyta a Tél kunyhóját.
S a Tél hamarost, vastag
prémbundájába húzva nyakát lesett ki az ablakon, kezében a reggeli kávéjával.
Szerette a téli reggeleket, még ha ilyen viharosak is. Szerette volna a
nyáriakat is… talán egyszer sikerül majd jól eldugnia minden havas zsákot,
viharos szelet és hideg, nyirkos ködöt, és akkor télen is lesz meleg,
napsütéses reggel. Endrődi Katalin illusztrátor blogja: http://hortulusfigurarum.blogspot.hu/
És egy régen várt friss hír:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése