A medvetél egy évszak, amikor
medveszínek mintázzák a havat.
Gergőnek
Medve és a tél
Medvefoltos
a tél.
Nyomoktól
tarkáll a hó,
hepehupás
takaróján
itt
is
ott
is elő-
bukkan
egy-két barnás folt.
Tarka az égi is, Medve
éppen azt nézi.
Csak bámulna fel az
égig, ameddig teheti.
Néz, de nem lát el sokáig,
csak pehelytől egy másik
pehelyig.
Bögremedve
Medvének
nincsen ágya, feküdne
forró
bögrébe is a nagy hidegben.
Két
oldalról karolja őt a hótakaró:
az
egyik a háta alatt, a másik a
hóhullás.
Az
égből esik rá marcipángolyó és
tejszínhab.
Medve gombolyag ilyenkor
magában,
fázik a hidegben.
Diónyi
orrát fúrja mancsai közé és
simítja
a hóba bundáját.
Medvekezei
fáznak, jó volna öblös-meleg
csészébe
mártani. A bögre medve-kád neki,
úgy
képzeli, és közben hókifliről álmodik.
a szerző rajzaival
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése