Ábrai Barnabás illusztrációjával
Napfényes,
koradélutános szobabelső. Nagyon ikeás az egész, áttetsző barackvirágszínű
függönyökkel meg világoskék-fehér rongyszőnyegekkel. Egy vajszínű szövetkanapén
egy huszonöt körüli nő alszik, könnyű világoskék szövettakaróval betakarva, az
egyik keze lelóg a földre.
A
takaró mocorogni kezd, előbújik alóla egy ötévesforma kiskrapek. Még némi
délutánialvás-morzsa van a szemében, de kidörgöli se perc alatt. Igazi
szemesemálljól kölök. Már nézi, mivel szórakoztathatná a világot.
Kisfiú
Kormányos úr, a vízbe lóg a kezed! Idevonzza
az emberevő jégcápákat!
A
nő megpróbál tovább aludni, de látszik rajta, hogy tudja, hogy nincs esélye. A
fiú lovaglóülésben a nő hasára telepszik, és elkezdi rángatni a kezét.
Kisfiú
Egy hatalmas jéghegy közeledik! És egy csapat jégcápa!
Felboríthatják ezt a rozzant dereglyét! Kormányos, ébresztő! Veszélybe sodor
mindannyiunkat!
A
nő kinyitja a szemét és végre felhúzza a kezét a földről. Jobb is így, úgyis
elzsibbadt egy kicsit. Felül a kanapén, és álmosan szabadkozik.
Nő
Elnézést, első tiszt úr, kicsit
elpilledtem. Remélem egyetlen ragadozó sincs a láthatáron!
A
nő közben megpróbál feltápászkodni a kanapéról, de még mielőtt a lábát a
padlóra tenné, a gyerek észvesztő kiabálásba kezd.
Kisfiú
Még hogy egy?! Egy egész csapat!
Kormányos, azonnal félfordulat balra! Három jégcápa közeledik felénk!
Vérszomjasak és éhesek!
Nő
Igenis, első tiszt úr!
A nő visszarántja a lábát. Egyre jobban
belemegy a játékba, kitérdel a kanapé karfájával szembe, és lelkesen kormányoz,
és parancsokat osztogat.
Nő
Mindenki a fedélzetre! Orrvitorlát
megfeszíteni! Tatvitorlát lazítani! Mozogjatok, szárazföldi patkányok!
A
gyerek lelkesen ugrál a kanapén, a kék takarót lobogtatja ezerrel, most ő a
matrózok is, aztán első tiszt lesz megint, elővesz egy láthatatlan távcsövet,
és kémleli a messzeséget.
Kisfiú
Harminc fok jobbra!
Nő
Harminc fok jobbra!
Kisfiú
Remek,
azt hiszem, sikerült leráznunk őket! De kelet felől szörnyű hóvihar közelít!
Nő
Már érzem a széllökéseket! Ezer árboc
és vitorla, ez bizony nem játék! Mi a parancsa, első tiszt úr?
Kisfiú
Minden vitorlát bevonni! Kapaszkodjatok, ha
kedves az életetek!
Mindketten
ide-oda dülöngélnek a kanapén, hatalmas amplitudóval. Látszik, hogy ez most
tényleg komoly vihar. Időnként kiáltanak valamit a másiknak, de az persze nem
hallja a szél zúgásától. Egy-egy hullám is átcsap a fedélzeten. Végül az egyik
lesodorja az első tisztet.
A
kisfiú óriási lendülettel átesik a kanapé támláján, akkorát nyekken, hogy a nő
egy pillanatra kiesik a szerepéből,
Nő
Minden rendben?
de aztán látja, hogy igen, és folytatja
Nő
Ember a vízben! Azonnal a mentőövet! Kötelet
ide, matrózok!
Kisfiú
Segítség, mentsetek meg!
– fuldoklik a
gyerek a padlón –
Elsodor a víz!
– és
egyre arrébb gurul a kanapétól.
Nő
Kötelet dobunk, első tiszt úr! Fogja
meg a kötelet!
Ledobja
neki a takaró felét. A fiú elkapja a csücskét, az asszony iszonyú erővel húzza,
még vezényel is hozzá, mert most ő a kormányoson kívül még vagy három matróz
is. A fiú már majdnem fent van a kanapén, amikor persze kicsúszik a kötél a
kezéből, és pont jön egy jégcápa is… egy hajszálon múlik, hogy visszahúzzák a
hajóba. Ott az asszony azonnal elsősegélyben részesíti.
Közben
az előszobából hangok, sziasztok, effélék. A nappali ajtajában fiatalos apa
jelenik meg, lazában, de munkából. Belép a nappaliba, a gyerek azonnal feléled.
Kisfiú
Kormányos úr, egy hajótöröttet látok
észak felé! Egy szál deszkába kapaszkodik, alig van élet benne!
Az
apa kapcsol, keresztülhasal egy kisasztalon, és evező mozdulatokat tesz, és
közben haldoklik.
Férfi
Segítség, mentsenek ki, jóemberek.
Nő
Első
tiszt úr, csak nem maga a kapitány az, akit a tegnapi hóvihar elsodort?
Kisfiú
De,
igen, a kapitány! Kapitány úr, kitartás! Mindjárt átúszik egy matróz kötéllel!
Megfogja
a takarót, és megint olyan fejest ugrik a parkettába, hogy csak úgy nyekken. A
szülei ijedten néznek össze, de a hős matróz úszik rendületlenül a
dohányzóasztal felé.
Nő
Vigyázat, jégcápák!
Fokozza
a helyzetet. A gyerek az éltéért küzd, de épp felkapaszkodik a deszkára, aztán
a kormányos és a matrózok behúzzák az uszadékfát a hajóhoz. A hős matróz és a
kapitány felvergődnek a hajóra.
Kisfiú
Belőlünk nem esztek, mocskos ragadozók!
Megrázza
az öklét a cápák felé, aztán megöleli az apját.
Végre
újra a hajón, kapitány úr! Hoztál valamit a dolgozóból?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése