Jankovics Emília: Legó-évszak

Vajda Melinda illuszrációja

Tél van, ott kint hull a hó,

itt bent pedig a legó:

Házunk legó lepte el, 

be se férünk tőle, hej!

Van belőle nagy rakás, 

legósodik a lakás:

legó van a tárcámban,

fotelhuzat ráncában,

ágy alatt az árnyékban,

ebédkor a tányérban,

legó van a fiókban, 

zoknikban és trikókban,

mosógépünk aljában, 

kicsi lányom hajában,

bejárati ajtóban,

nyálkás szappantartóban,

garázsban és padláson, 

kint a kerti grillrácson,

hálószoba sarkában

a porcica mancsában...

Legó van a szőnyegen,

szőnyeg mellett és alatt.

Fürdőkádban nincs már víz, 

de a legó ottmaradt.

Mindenbe legó kerül, 

ami nem került sokba:

kiürült cipős-, fagyis-,

tejfölös dobozokba.

Tele van a szekrényünk 

ötven évre előre.

Szülinap vagy Karácsony 

– rengeteg jut belőle!

Ha a farsang ideér, 

legó-jelmezbe bújok,

marcipánmasszából is

legós tortadíszt gyúrok.

Nálunk kérem, legóból

van az elemlámpa is,

éjjel azzal botorkál

WC-re egy kis pisis.

Apa avatarja egy

Lego-logó változat,

fiaival legózni

neki nem nagy áldozat.

Leárazást kutat ő 

serényen a vaterán;

az a legmenőbb legó, 

amelyik már veterán!

Fülem mellett legó száll 

– Anya! Ez egy rakéta! –

s csobbanással érkezik 

a reggeli kávémba.

– M’ért nem alszol? Mi a baj? –

kérdem éjjel fiamat.

Szól: ágyán egy legó ült, 

de mostanra elszaladt.

– Mi nyom, mi bök? – kutatok, 

hátam csak úgy hasogat: 

biztos legót markolok 

ágyban a paplan alatt.

Konyhakövön, lépcsőn is, 

csak legóra léphetünk,

mindent belep a legó;

belepi az életünk…

Vajda Melinda illusztrátor blogja: http://vajdamelinda.blogspot.hu/