Molnár Olginak - Simonyi Cecíliától

Kertész Edinának - Dóka Pétertől

Csík Mónikának - Kőszeghy Csillától

Dóka Péternek - Mészöly Ágnestől

Tasnádi Emesének - Molnár Olgitól

Kőszeghy Csillának - Gombos Pétertől

Majoros Nórának – Csík Mónikától

Bódi Katinak - Majoros Nórától

Bertóti Johannának - Simon Réka Zsuzsannától

Simonyi Cecíliának - Molnár Krisztina Ritától

Turbuly Lillának - Bertóti Johannától

Simon Réka Zsuzsannának - Tasnádi Emesétől

Miklya Luzsányi Mónikának - Méhes Károlytól

Miklya Zsoltnak - Kalas Zsuzsától

Békés Mártának - Dávid Ádámtól

Molnár Krisztina Ritának - Pacskovszky Zsolttól

Dávid Ádámnak - Turbuly Lillától

Gombos Péternek - Bogdán Vikitől

Katt a csomagra!

Endrődi Katának - Békés Mártától

Nyulász Péternek - Korom Bálinttól

Kalas Zsuzsának - Tóth Ágnestől

Mészáros Jánosnak Mindenkitől

Volt egyszer egy kupac cimbora meg egy rakat pajtás, akik szerettek volna karácsonyra névkihúzogatós játékot játszani. No de kellett egy hely, ahol a kalapot (jelen esetben kosárkát) elhelyezik, és ahová bármikor lehet menni nevet húzni. Távolság esetén távhúzni. Lustaság esetén is távhúzni. Kellett valaki, aki elkészíti a cetliket, figyeli, ki húzott már, és ki nem, és aki szorgalmasan válaszol az e-mailekre. A hely a Két Egér könyvesbolt, a valaki pedig Mészáros János volt.

Kedves János, az egy kupac cimbora meg egy rakat pajtás összedugta a fejét, és mindenki ajándékozott Neked egy szót karácsonyra. Köszönjük szépen a támogatást, és boldog karácsonyt kívánunk Neked, minden kedves egeres munkatársadnak, no meg személy szerint a két egérnek! Az ajándékot a csomagra kattintva találod:

Both Gabinak - Miklya Zsolttól

Mészöly Áginak - Nyulász Pétertől

Korom Bálintnak - Endrődi Katától

Bogdán Vikinek - Bódi Katitól

Tóth Ágnesnek - Miklya Luzsányi Mónikától

Méhes Károlynak - Kertész Edinától

Pacskovszky Zsoltnak - Pap Katától

Pap Katának - Both Gabitól

MIKULÁSMANÖKENEK – ÚJRAHASZNOSÍTVA

Kedves Pajtikák!

Szeptemberben az újrahasznosítás témájával foglalkoztunk. Ennek jegyében hirdettünk Mikulás-öltöztető rajzpályázatot. Csodaszép, ötletes munkák érkeztek! Mai, Mikulás-napi galériánkban megcsodálhatjátok szorgos kis alkotóink rajzait. Remélem, kedvet kaptok tőlük hasonló ügyeskedésre.

Kellemes, csodavárós ünnepet kívánok mindannyiótoknak!

Üdvözlettel: Csík Mónika

Azok a munkák, amelyeken nem szerepel név, sorrendben a következő gyerkőcök alkotásai: az Ehető Mikulás készítője Gál Zsófia (5 éves), a stílusos John Lennon Mikulás megálmodója Fodor Martin (12 éves), a vidám Csupaszín Mikulás öltöztetője, színezője pedig Zadrepko Iliján (7 éves).

Karácsonyi meglepetés

Kedves Olvasónk!


Most már aztán féltünk, borzongtunk eleget, itt az ideje a derűnek, éneknek, karácsonyi készülődésnek!

Ismeritek azt a játékot, amikor mindenki beledobja a nevét egy kalapba, aztán a neveket jól elkeverjük, még egy kendővel le is takarjuk, még véletlenül se leshessen leselkedni? Utána mindenki húz egy nevet, gondosan titokban tartja, és készít neki valami meglepetést karácsonyra. Ezt a játékot irigyeltük el a gyerekektől. Decemberben az Író Cimborák és az Illusztrátor Pajtások húzták ki egymás nevét a kalapból. Ez a bizonyos kalap a Két Egér könyvesboltban lakott, és Mészáros János vigyázott rá, és segítette a húzás zavartalan menetét, ezt pedig nagyon szépen köszönjük neki. Ígérjük, mind az írók, mind az illusztrátorok különleges, új oldalukat mutatják majd be a meglepetéskészítés kapcsán - ki ki toll helyett színes ceruzát, színes ceruza helyett gitárt ragad. Majd meglátjátok! Az ajándékok hol ezen, hol azon a blogon fognak felbukkanni, keressétek a csomagokat és a facebook bejegyzéseket.

Azt se feledjétek, hogy 6-án a Mikulás is ellátogat hozzánk: közzétesszük a Mikulás-színező pályázat eredményét.

Sok szeretettel, izgalommal és várakozással:

Majoros Nóra (Író Cimbora) és Simonyi Cecília (Illusztrátor Pajtás)

A Tovább gomb után következzen a hónap első ajándéka: Tasnádi Emese lepett meg bennünket ezzel a karácsonyi írással egy este, csak úgy, hogy jobb kedvünk legyen. Nekünk pedig azonnal jobb kedvük lett.

Lakatos István: Az elfuserált kivégzés

"Nagyon érdekes és barátságos" (Lakatos István)

Történt egyszer, hogy Vecsernye városának hóhéra túl sok vörösborral ünnepelte meg a dolgos munkanapot, és véletlenül lefejezte magát. Aznap boszorkányokat égettek a városka főterén, a hóhér pedig nem állhatta őket, mióta felesége elhagyta. Kötelességtudóan megvárta, míg a tizenkét máglya elhamvad, szépen felsöprögetett, majd hazaballagott, és a verandán ücsörögve, olykor keresetlen szavakat mormolva, magában iszogatott.

Felesége egy blemmivel szökött meg – talán éppen azért, mert a blemmiknek nincs fejük, amit levághatnának. Ahogy fogyott a bor, a hóhér egyre nyomorultabbul érezte magát, talán el is pityeredett kissé, de leginkább csak átkozódott és hevesen gesztikulált a kezével. Így történt, hogy meglökte az ajtófélfához támasztott bárdot és lefejezte magát.

Németh Eszter: A banya vége

A vasorrú bába kényelmesen elhelyezkedett a háza előtt, a padon. Pont oda sütött a nap. Komótosan kevergette békalencséből készült teáját, miközben hallgatta az erdő neszeit. Az erdőét, ami most nem tűnt különösebben félelmetesnek, hiszen a fák is napoztak, a baglyok megeresztett tollakkal aludtak az odúikban, csakúgy, mint a rókák. A vasorrú jólesően gondolt arra, hogy a délelőtti matinék már lementek, a gyerekek a játszótéren, tehát estig se Jancsi, se Juliska nem várható, a meleg, tavaszi napon úgyis jobban szeretett melegedni. Tény, hogy a kemencét korábban jobban kedvelte, de mióta feltalálták a hologramos tüzet, azóta majd megfagyott a huzatban, mire kimászott a hátsó bejáraton. Vagyis kijáraton, ki mire használja, ugye. Szerette ezt az állást, bár korábban többször előfordult, hogy nagyobb gyerekeket küldtek, de azok néha olyan romlottak voltak, hogy azonos pólusúvá mágneseződött a vasorra a belőlük áradó tömény rosszaságtól.

Ayhan Gökhan: A szörnykirály

Félj és reszkess, jön a szörnykirály!

Nem akárkiről, egy kicsike, a szüleivel Budaörsön élő kislányról és néhány szörnyről mesélnék egy rövid történetet még melegében. Óvatosan olvasd, nagyon forró, meg ne égesd vele a nyelved!

Na tehát.

Simon Réka Zsuzsanna: Éhség

Nagyon félelmetes szörny következik!

Molnár Krisztina Rita: Kavics meséje, avagy Zazel, Szorka, és Sivatagi Rózsa

Kavics csak forgott körbe-körbe a kert közepén.  Érezte, hogy nem lesz ez így jó, de egyszerűen képtelen volt abbahagyni a pörgést. Szeme tágra nyílt, szédülten bámulta az egyre gyorsabban cikázó lombokat, és a fölöttük kékesfehérben örvénylő felhőket. A zöld és a kék összekeveredett, mint a festékpalettán, végül már csak kékeszöld csíkokat látott, aztán, ahogy ez várható is volt, elterült a füvön. Kezét bevágta a homokozó szélébe, de nem fájt nagyon, vagy nem érezte, mert egyedül arra tudott koncentrálni, hogy megállítsa a fejében zúgó kavargást. Becsukta a szemét. De nagyon gyorsan ki is nyitotta újra, mert a szédülés csukott szemmel ezerszer rosszabb volt. Belemarkolt a nyirkos homokba, hagyta, hogy a homok nedves szemcséi befúródjanak az ujjai közé, a körme alá. Jó érzés volt érezni valamit, ami kézzel fogható és nem mozog.

Prágai Tamás: Nálunk rémek laknak

Anyunak félni nem szabad!

Nálunk rémek laknak szanaszerte,

ahol én lakom, és apu, anyu és Petike,

a sötétben szuszognak, és a sötétben ébrek:

és hogy megijedjek, mindent bevetnek,

de én tudom, hogy egymástól ők is félnek.

A Rao, amikor üres a kád, a fürdőben alszik,

hiába ijesztget, mikor az alján meglapul,

a gardróbban bujkál a reszelős Nyöszörgő,

és a függöny mögött az ollólábú Attik -

a szörnyek között a legrettentőbb szörny ő.

A Raó a kádból kikúszik néha a sötétben,

és vizes kezével végigsimítja homlokom,

hideg és nedves a keze, és ágyamon

- hiába húzódozom előle félve félre -

folt marad, amit kezének árnya nyom.

A Nyöszörgő láthatatlan testet

rakosgat vállfákon, rossz szagú ruhák között,

a szekrényben, a lépcső alatt, ahol moly

lakik, és ha felébred, recsegtet egész este.

A Nyöszörgő szőrös, és komoly.

Akitől rettegek, az Attik egyedül,

az ollólábú, aki oldalazva oson és csetteg -

előjön a függöny redői mögül,

amikor az őrrobotom eleme lemerül,

és akkor biztosan megöl...

Anyu győzköd, hogy az is csak egy árnyék,

és a meleg miatt nyikorog a padló -

de a felnőttek annyi mindent mondanak.

Tudom, hogy neki sem hagynak békét,

de neki még csak félni sem szabad.

Simonyi Cecília illusztrációja

Sopotnik Zoltán: Dorgó és Bürgő

Még az ablakok is megrepednek...

Az üveggyár a Slampos utca végén feküdt és néha kifújta az orrát, valami nagy tülkölés lepte meg olyankor a környéket. Nevet is adtak nekik az ott lakók, például a Suta alezredes, úgy kezdték hívni: Rémkerengő. A környékbeli színsárkányok hetente fújtak egy kis jólelket a gyárra, nehogy elfeketedjen és magával vigye munkásait. Volt az üveggyárban két manó (Dorgó és Bürgő) bár teljesen máshogy néztek ki, mint amazok. Néha konditermes óriásoknak látszottak, máskor pedig nyalka huszártisztnek, de ők mindig azt mondták, mi azért csak manók vagyunk, manók egy másik ágról. De legtöbbször nem értette őket senki. Mintha más nyelven beszéltek volna. Bolgár, vagy szerb, tatár, török, tünde. Sziszegett a nagy kemence, miközben kigondolták a nyelveket a zavarodott üvegfúvók.

Méhes Károly: Múmiapor

Ijesztő múmiák következnek!

 

Tóth Patrícia illusztrációja

Kőhöz üssél követ,

míg szépen szét nem porlik,

s jól tele lesz vele

a hajad füled és az orrlik.

De a lényeg nem ez,

hanem, ha végzel, majd akkor

micsoda kincsed lesz:

egy doboznyi múmiapor!

Bárki fejére szórod

az átváltozik múmiává,

s félholtan bolyong

s hozzá fura hangon kárál.

És ő is szór másra,

így újabb múmiát teremt,

porból lesznek ők mind,

már egy hadsereg kereng.

Micsoda éjszaka!

Zúg a múmiák bálja!

A rémlények arcán

a rettenet poros bája.

Köztük lehet bárki,

ha van múmiapora,

huhoghat, kacaghat,

s ijesztegethet sorra.

De csakis hajnalig.

Míg elő nem bújik a nap,

a rémálomnak vége,

és egy múmia sem marad!