Mészöly Áginak - Nyulász Pétertől

Karácsonyi vita, min?

Hol volt, hol nem, Télapónál, (mert csak tudd meg, létezik!) karácsonynak délutánján, vitatkozott két kis krampusz − el se hiszed, vajon min!

Karácsonyfát díszítettek, de még hozzá nem is kezdtek, máris rögtön összevesztek.

Úgy indult el a nagy grimbusz, hogy az egyik kicsi krampusz talált egy szép piros almát, a másik meg rákiabált:

− Hogy képzeled azt, hogy alma?! Fenyő ez és nem gyümölcsfa!” − halántékát kopogtatva háborgott a kis ebadta.

De a másik persze, fügét mutogatott erre: oktatásra nincs szüksége! Ő az, aki jobban tudja, mitől szép egy karácsonyfa: 

− Piros masni, piros gyöngysor, piros gömbök, piros színű szaloncukor, piros alma…, olyan színű díszek sora, amilyen az ünnep maga!

− Hogy a fenyő ... síp …  piros… fütty… , no meg még fütty… és síp… !  − úgy ugrott a másik talpra, mint akit a darázs csíp.

– Még hogy a karácsony, piros?!  Olyat mondok erre mindjárt, amit pedig több, mint tilos! Tudd, meg hogy a karácsony az olyan fehér, mint a hó! Mire kéne különben itt rénszarvas, meg hójáró?

Mindhiába érvelt ezzel, fejet rázott csak a másik:

− Talán mondjuk „hóbafagyba”, amilyen most Norvégia. De ott mi van, ahol nincs hó? Se hóember, se hógolyó? Ott ahol, még nincsen hóból mini labda se… Mi lenne, ha karácsonyra havat vinnél Trinidadba, he?!

… Így zajlott a vita soká, és tán így is maradt volna, hogyha végre be nem toppan – no, nem akárki Jancsi húga, vagy Piroska bátyja -, hanem a Télapó, s az állán hófehér szakálla, vállán meg piros kabátja.

Látta, hogy két krampusza közt akadt egy kis zavar. No de kiderült ám az is igen hamar, hogy a vita min zajlik: csupán csak egy almadíszen, annak is a héja színén, de az egyik igazára a másik nem hajlik.

Télapó nem szánt rájuk sok időt, hisz várta a szánja a ház előtt, s nem is kellett sok idő, hogy a vitában döntsön, s annyit mondjon csak bölcsen:

− Karácsonykor csacskaságon vitatkozni tilos, még a „Hófehér karácsony” is úgy szép, hogyha piros!