Tóth Ágnes rémversei

 

Lázár Zsófia illusztrációja

K i s   é j i   s z ö r n y

Éjfél van és félek szörnyen,

közeledik szörnyű szörnyem.

Szótlan, szőrös szívós dúvad,

ki a szőnyeg alá bújhat,

hogy elkapja majd a lábod,

akkor, mikor nem is várod.

Vámpír Vandának az öccse,

hét deci vér esti fröccse.

Ezer hulla nyomja lelkét,

sírhelyeknek bérli telkét.

De  ha csókot lehelsz rája,

rögtön kihúny lelke lángja.

S most, hogy már leszállt az este,

tekeregni kezd a teste,

csápja fonódik nyakadra,

jó szorosan rátapadva.

Szívná már az összes véred,

de te naiv azt reméled,

hogy kedvesed bújt oly közel,

s annak a két karja ölel

hevesen a vaksötétben,

s mámorodnak mély ködében

frászt, félelmet dehogy érzel,

csápját lefejted fél kézzel..

Csókot lehelsz rút ajkára,

s ettől hajnal hasadtára

szörnyet hal e szörnyű szörnyünk

Tovább ne is szörnyülködjünk.

S z e k r é n y m a n ó

(Meglepetésért kattints a címre!)

Szekrényajtón éjjel,
a furníron át,

gonosz manó figyel, 
feni a fogát.
Orra mint uborka,
szakálla veres.
Kérdeném, ha tudnám,
hogy itt mit keres.
Kérdeném, de félek,
csak úgy remegek.
Hínár szerű karja
felém tekereg.
Tátja odvas száját,
be is kapna tán,
ha nem toppanna be
drága jó anyám.
Megsimogat, s kérdi
igen kedvesen:
- Miért kiabálsz éjjel
kicsi gyermekem?
Meggyújtja a villanyt.
Most mit mondjak én?
Csak a festék kopik 
a furnír közepén.

 A vers címére vagy a kulcslyukra kattintva a Szekrénymanó megzenésített változata érhető el.

A dalt szerezte és előadja: Street Gábor (Huba)