Tasnádi Emese: A Kukaszörny

Kőszeghy Csilla illusztrációja

          Mondják, a sárga ház melletti kukában lakik egy szörny. Egy Kukaszörny. Nemrég költözött be, nincs két hete. Sokáig egy kukásautóban lakott társbérletben, de nem bírta elviselni egy csapzott vörös hajú szörnylány túlzott szappan és dezodor szagát, ezért lelépett. A szörnylány még sokáig sírt utána, mert titokban szerelmes volt belé, de késő bánat, ez a vonat, illetve kukásautó már elment. Mert a múlt héten áthelyezték egy másik kerületbe, a város szélére. Szóval a Kukaszörny kibérelte magának a Rét utca 2. alatt lévő Sárga ház óriáskukáját. Eleinte kicsit tágasnak találta, de aztán úgy döntött, hogy később legfeljebb keres egy lakótársat. Mondjuk, felad egy ilyen hirdetést: „Csinos, rossz leheletű és bűzlő, 20-30 év közötti Kukaszörny keresi szagban és korban hozzáillő társát! Tiszta illatú vörös hajú kalandorok kíméljenek!”

            Miután ezt ilyen jól kitalálta, berendezte a kukáját: az almacsutkákat és a kenyérhéjakat gondosan félrerakta ínségesebb időkre, a lenyalogatott csokipapírokból megágyazott, alulra kerültek a Boci csoki papírok, felülre a Milkák, tömítésnek meg néhány Bounty-t használt. A büdös zöld és fehér kisfákat, amiket az emberek brokkolinak és karfiolnak hívnak, kidobálta. Minden szagot azért ő sem bír elviselni!

Egy hét alatt végzett is, és elkezdett unatkozni. A kuka pöpec volt, és Mari néni, a takarítónő szerencsére messze elkerülte a hypós vödrével. Végül úgy döntött kimászik a kukából és körbenéz egy kicsit. Sajnos pont akkor lépett ki, amikor egy csapat ember masírozott be a Sárga házba. A nők felsikoltottak, a férfiak a szívükhöz kaptak, valaki pedig felkiáltott: Mindenki őrizze meg a pánikját!

Megtették, hangosan kiabálva pánikszerűen elmenekültek a kukától, egyenesen be a Sárga házba. Egyébként is odatartottak valamilyen névtelen ülésre.

A Kukaszörny szomorúan bámult utánuk, mert ő tulajdonképpen barátkozni szeretett volna.

− Bolondok − szólalt meg hirtelen a Kukaszörny mellett egy kislány.

− Aaaaaáááá! Juj! – ijedt meg nagyon a szörny.

− Most ezt miért csináltad? Nézd meg, akkorát kiáltottál, hogy megállt a virágom szíve! – tolta vádlón a Kukaszörny orra alá a lekonyult kutyatejet.

− Ne haragudj, de úgy megijesztettél. Szép virág.

− Neked adom. Most már úgyis kukába való.

− Köszi. Majd az ágyam mellé rakom. Nem félsz tőlem?

− Nem.

− Akkor jó. Eljössz hozzám időnként játszani?

− Persze. Hetente kétszer, amikor beszélgetésre jön az anyukám ide a Sárga házba. Jó lesz?

− Juhhéj! Szuper lesz! Kivel beszélget az anyukád?

− Olyanokkal, akik mindenfélétől félnek, például tőled. Megmondja nekik, hogy nincs miért félni, mert nem is létezel.

− Hm. Bölcs ember az anyukád.

− Az. Na, szia, mennem kell. – mondta a kislány, s besétált a Sárga házba.

A Kukaszörny még sokáig nézett utána, majd csendesen visszamászott a kukába és gyönyörködött a kókadt kutyatejben.