A felvilági ház alá
egy alvilági ház vezet.
Árnyékfalán éket ütött
egy hosszú létraékezet.
A falnak támasztotta rég
a gazda, s elfeledkezett
a létráról, pedig az úgy,
de úgy várta a lépteket.
A felvilági ház falán
egy zárt ajtó is reszketett,
kilincse sóvárogta rég
a kulcsot forgató kezet.
 |
| A verset Pásztohy Panka képe ihlette |
– a nap a ház mögött haladt –,
észrevette a ház előtt
a ház alakú árnyfalat.
Árnyékfalon az ajtónak
és létrának nyoma se volt.
Se ki, se be, se le, se fel,
az árnyékház egy puszta folt.
Gondolt egyet a létra és
az ajtónak támaszkodott.
Gondolt egyet az ajtó és
a létrába kapaszkodott.
Így zuhantak el ketten, óh,
éket ütve az árnyfalon,
hol most egy létraajtó nyílik,
s lépteket vár, ha jól tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése