Lackfi János: Sátánkutya

Figyelem! Ez a borzas hátú kutya hátborzongató.

Molnár Jacqueline illusztrációja

A Bobi a Sátán kutyája,

először is tiszta fekete,

másodszor mert a nyelve bordó,

harmadszor mert a szeme világít,

pluszba megharapott,

miközben simogattam

felülről lefelé a fejét,

meg a füle tövét.

Alulról felfelé harapott,

alattomosan belekapott a kezembe

háromszögű, hegyes fogával,

és utána mintha még

ki is röhögött volna,

úgy állt a szája széle

felfelé.

És most lehet, hogy

megfertőzött a Sátánnal,

mert azóta néha fordított keresztekről

meg varacskosan sütögetett

emberi végtagokról álmodom,

pokoli nevetést hallok,

és vérbe mártott testű, vörös hajú

pucér nők vigyorognak rám

hegyes fogakkal.

Lehet, hogy azt a filmet

se kellett volna megnézni,

amit a hülye Gerő mutatott a gépén,

hogy tök vagány,

tiszta pokoli.

A legkínosabb az volt,

hogy anyám meglátta a harapást,

elcipelt a Bobi gazdájához

és vérfagyasztó hangon követelte

az oltási igazolványt,

meg hogy kössék meg a kutyát,

ha veszélyes,

és én hiába ágaskodtam,

nem tudtam elolvasni a kiskönyvben,

hogy Bobi be van-e oltva

Sátán ellen.

A vers és illusztráció megjelent: 

Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit!

2013, Móra Könyvkiadó