Gombos Péter: Modernállat-határozó

(Kortárs fajok leírása)

Szüdi János illusztrációja

1.

Lámpavilágnál éled fel,

nappali fénynél alszik a fajta.

Jámboran űzi az életcélt,

más faj gyakran kuncog rajta.

Sasszeme nincsen, ’jába lapozgat

folyton-folyvást jó sok könyvet.

Más kitalálta világban élne,

mert hát ott sose hullat könnyet.

Nem tipikus, hogy jó a matekban,

inkább bölcsész-szív, ami hajtja.

Védett ember amúgy ma a könyvmoly

– épp kihalóban lévő fajta.

Szüdi János illusztrációja

2.

Tipeg-topog, lassan lépdel,

meg-megbicsaklik a lába,

kedvezménytáblákat kémlel,

hátha jut még zsákmány mára.

Külső bőre pink vagy lila,

alatta meg szolibarna,

mobiltokja ugyanilyen,

(színazonos bőrből varrva).

Falkában is előfordul,

a legpirultabb ott az ász,

butikot a csorda feldúl,

máskor magányos vadász.

Telefonba csacsog szépen:

„barinőmtől várunk hívást,

azt ígérte, még a héten

lesz egy végkiárusítás”.

Múzeumban eltévedhet,

könyvtárban csak tapogat,

mintha rajta nevetnének,

(sminkje inkább vakolat).

A Mekiben soha nincsen

rendelésnél nála hiba,

saliszósz a szőke tincsen

– ilyen hát a plázacica.

Szüdi János Illusztrációja

3.
Leírása nem túl bonyesz, mindent elmond a profilja,

pofakönyves oldala van, s biztos okos a mobilja.

„Egér” volt a jel oviban, korán érő, későn kelő,

ugyanakkor a helyéről nehezen mozdul már el ő.

Gyilkolász a kibertérben, sms-ben étkezik,

izgatott csak akkor lesz, ha új vinyója érkezik,

Csapatban játszik warcraftot, dögöt-ölésben szólót,

virtuális élet ez csak, digitális bennszülött.