Tasnádi Emese: Rómeó és Júlia

Mottó: A füles gomb csupán a fülében különbözik a fületlentől

Korsós Brigitta illusztrációja

 Kerekded formája, a kissé pasztelles, halvány rózsaszínbe hajló galambszürke színe kellemes volt a szemnek. Középen a két kicsi lyuk oly izgalmas volt, hogy Rómeó le sem tudta venni róla a szemét. Csak őróla álmodozott, nem volt se éjjel, se nappal, mi nyugodt percet hozott volna.

   S Júlia? Ő vajon mit érezhetett? Volt-e benne vágy, s érzelem az ifjú iránt?

   Nem volt híja annak, bizony! Reszketve várta a pillanatot, mikor szeretett Rómeóját megpillanthatta végre. Kedvtelve nézte izmos, szögletes alakját, robusztus vonalait, akár ha úri nagykabátra termett volna. Mikor meglátta, oly heves vágy fogta el. Hozzá akart simulni, öblös ölébe bújni. Érezni akarta szívének dobogását, a kabáthajtókák kattogását!

   Nap, nap után lesték egymást vágyakozva, Júlia a jobb oldali belső hajtókán, s Rómeó a bal külső kabátszélen.

   Az Élet azonban kegyetlen volt hozzájuk. A két család, a Fülesek, s a Fületlenek ősidők óta ellenségei voltak egymásnak (már senki sem emlékezett arra, min is vesztek valójában össze). Júlia mást sem hallott zsenge életében, mint a Fületlenek ócsárlását, becsmérlését. Szülei és testvérei lenézték őket lapos alakjuk miatt, sőt! Azt is mondták simulékonyak, miután némelyikük túlzottan ráfeküdt a hajtókára. De a Fületlenek sem maradtak ám adósuk a becsmérlőknek. Túl lazáknak tartották őket, gőgösnek és rátartinak. „Lifegők, lifegők!” – Csúfolták a Füleseket naphosszat.

   A két szerelmes bárhogyan is szerette volna, nem lehetett egymásé. Lopott csókokon, s vágyakozó pillantásokon kívül nem sok minden jutott nekik. Oly ritkán tudtak igazán közel kerülni egymáshoz! Mert mikor be is gombolták végre azt a fránya nagykabátot (nagypapának ugyanis szokása volt nyitott kabátban járni, még a leghidegebb, legcudarabb téli zimankóban is), akkor Júlia füle volt útban szerelmük beteljesedésének. Hiába akarta Rómeó szerelmét ölébe húzni, szorosan magához vonni, a kis fül mindig közéjük állt. Végül döntött, nincs mit tenni, s „a füles gomb csupán a fülében különbözik a fületlentől!” kiáltással lenyisszantotta szerelme fülét.

   Ezután már nem maradt más hátra, minthogy: boldogan éltek tovább nagypapa télikabátján mindaddig, míg a molyok meg nem ették azt!