Simon Réka Zsuzsanna: Kalap-baj

Mottó: Köcsögkalap a legújabb divat

Janovics Erika kalapálmai

 

– Hol a kalapod?

– Sosem hordok kalapot.

– Mi az, hogy nem hordasz kalapot?

– Nem áll jól.

– A kalap mindenkinek jól áll. Kalapos nép vagyunk.

– Nem szeretném begyúrni a hajam a kalap alá.

– Vágasd le a hajad! Bozont. Kalap nélkül ma már senki nem merészkedik az utcára.

– Dehogynem. Én.

– És még nem zártak el?

– Nem.

– Mázlista.
– Miért lennék mázlista?

– Kalap nélkül meggondolatlanság az utcán járkálni. Lecsuknak mindenkit, akin nincs kalap.

– Nem csuknak.

– Hogyhogy nem csuknak? Láttál valaha valakit kalap nélkül?

– Igen, ha a tükörbe nézek.

– Gyere kicsit közelebb.

– Miért?

– Csak. Gyere már!

– Tessék, itt vagyok.

– Ohohó!

– Mit ohohó?

– Most hogy itt állsz mellettem, most látom, hogy valójában van kalap a fejeden.

– Hogyhogy van kalap a fejemen?

– Látom. Nézz a tükörbe!

– Mit látsz?

– A kalapod.

– Nincs a fejemen semmi.

– Már értem.

– Mit értesz?

– Hát, hogy ki akarsz lógni a sorból.

– Én? Mivel?

– Te. Hát a különcködéseddel.

– Mi miatt vagyok én különc?

– Az áttetsző kalapod miatt.

– De hát nincs kalapom.

– Dehogy nincs, csak más, mint a megszokott kalapok. Az alakja is más. Ott ágaskodik a bozontos fejeden.

– Nem hordok kalapot. Sosem hordtam.

– Mi lenne, ha nem lennél ilyen kibírhatatlan? Kár tagadnod.

– Jó, akkor nem tagadom.

– Ahá, szóval bevallod.

– Be.

– Csak így?

– Csak így.

– És mégis mit vallasz be?

– Hát, hogy van kalap a fejemen.

– És mégis milyen kalapod van?

– Köcsögkalapom. Ez a legújabb divat.

– Tudtam én. Te különc!