Gyárfás Endre 77 éves

Író Cimboránk, Gyárfás Endre mesei korba lépett: idén májusban töltötte be 77. életévét. Két őszi versével köszöntjük, szeretettel.

Az ősz a csősz

Itt az ősz, itt az ősz:

sápadt kukoricacsősz.

csettintéssel nyitogat

iskolai kapukat.

Kalapjáról délre száll 

fecskeraj és gólyapár.

Kosarában birs, dió,

mindenféle földi jó,

alma, szőlő, mandula,

csipkebogyó, borbolya,

gomblyukában rőt levél...

Füttye: mókás, fürge szél.  

Mészöly Ágnes: Hurrá, nyaralunk!

Janikovszky Éva

Mészöly Ágnes

A mi családunkban már a téli szünet utolsó napján elkezdjük várni a vakációt.

                Nagymama azért várja, mert Karácsonykor megettük az összes cseresznyebefőttet, és jó lenne már eltenni pár üveggel a sok bolti vacak helyett.

Sohonyai Edit: Hebebe néni

Móra Ferenc

Sohonyai Edit

Akkoriban kicsi kis leányka voltam: búzavirág szemű, nevetős szájú: a legapróbb a mi poros utcánkban. Nem is hívtak másként, csak Kabócának. Nyár volt,  én pedig ha tehettem, kiszöktem a rétre, hogy a juhász körül tébláboljak, vagy megmártsam apró lábamat a patakban. Jóanyám és a testvéreim persze kerestek, de én nem hagytam magam, mert sokkal érdekesebb volt a szalmabálák tetején táncolni, mint otthon üldögélni a kertvégében, az öreg bodzafa alatt.

Miklya Luzsányi Mónika: A senkisék

Michael Ende

Hurut, a vén házi sárkány megint átbucskázott a fején repülés közben.

– Ezerszer megmondtam már, hogy ne csinálj ilyet – zsémbelt vele a hátán ülő Szignáldi Szigfrid Szilárd –, még a végén lezuhanok.

– Bocsánat – válaszolta kissé rekedten a vén házi sárkány. – A köhögés ellen nincs jobb orvosság, mint egy kis bucskázás. És tudod, amióta belélegeztem a Tokádó vulkán füstjét, megint előjött az asztmám.

Csík Mónika: Tésztaállatok

Alan Alexander Milne

Csík Mónika

Befűtünk a kemencébe,

felszítjuk a lángot,

rávetünk a faparázsra

egy-két fahasábot.

Bertóti Johanna: Töredékek

Romhányi József

Bertóti Johanna

Egy pufók fióka a diófa felső ágán nyafogott:

− Én már feretnék felfállni, meffe földre fárnyalni. De a füleim még nem tanítottak meg a repülés művéfetére.

Ekkor egy fondorlatos fakopáncs így figyelmeztette:

− Azt várhatod, hogy a füleid tanítsanak meg repülni, te zöldfülű!

Majoros Nóra: A csudálatos almafa

Benedek Elek

Majoros Nóra

Mikor volt, mikor nem volt, − volt a világ közepében egy csudálatos almafa, amelyik egy szem almát termett minden évben, de az olyan mosolygós volt, hogy úgysem hiszitek. Annak a csudálatos almafának a gyökere alatt volt egy aranydió. Az aranydióban volt egy mazsola. Abban a mazsolában volt egy akkora kacsalábon forgó palota, mint ide az üveghegy meg vissza. A palotában egy király s egy királyné lakott. Szerették egymást, a népük is szerette őket, hanem gyermekük nem volt egy sem.

Finy Petra: A két szarvas

Hans Chritian Andersen

Finy Petra

Ezt volt az utolsó történet, melyet a kék hangú szél mesélt nekem, és a boldog szerelemről szól.
Élt egyszer a hegyek között egy öreg házaspár.

Kunyhójuk kidőlt-bedőlt falai szinte összeroppantak az idők súlyától. De a szívük ereje megtartotta a mállékony vályogot.

Simon Réka Zsuzsanna: Zengazég Benő és az iskola

                                              

                                                          

Astrid Lindgren

Simon Réka Zsuzsanna

Zengazég Benő kilencéves múlt, és egy fehérre meszelt házban lakott az apukájával. Az apukáját kilenc éve alatt nem sokszor látta, mert az apukája, Zengazég Tóbiás, volt a világ második, néha pedig a világ első számú detektívje. Gonosz bűnözők után futkosott reggel, délben, este. Csak éjszaka járt haza aludni. Az anyukáját még annyiszor sem látta, mint az apukáját, mert az anyukája, Zengazég Ambrózia, világhírű cirkuszi mutatványos volt. Egy kék elefánt hátán járta a világot. Egyszer még képeslapot is küldött valahonnan a világvégéről.

Miklya Zsolt: A kabóca és a hangya

La Fontaine és Rónay György nyomán

Miklya Zsolt

Mit tesz nyáron a kabóca?

Zirreg-zürrög, nincs más dolga.

Hogy is lenne, amíg nyár van,

térzene zizeg a tájban.

Bezzeg a sok süket hangya

a zürrögést nem hallgatja.

Mészöly Ágnes: Harry Péter és a kupolákok

J.K. Rowling

Mészöly Ági

Mínusz egyes kapu

− …fehívjuk továbbá a Mínusz egyes kapun át távozók figyelmét, hogy a város közterületein TILOS bármiféle varázstevékenységet folytatni, és lehetőség szerint kerülni kell a muglik tevékenységének befolyásolását − recsegte a hangosbeszélőn egy kedélyes hang.

− Ezt szeretem Kavarty tanár úrban − mondta Péternek egy harmadéves − Nem problémázik sokat. Bezzeg a múlt héten, fél órán keresztül hallgattuk Borzbarát Bernadett nyavajgását a muglik tiszteletben tartásáról. Érted jön valaki?

− Nem, de nem kell elvinni − hárította el a meg sem tett ajánlatot jó előre Péter –Bebuszozok a városba, az éjszakát meg a Rozsdás Csapszegben töltöm… na, itt a Kapu. Menj csak előre, én ráérek.

A bőbeszédű harmadévest nem kellett sokat bíztatni. Kicsörtetett a Mínusz Egyes Kapun, és elvegyült a muglik nyüzsgésében.

Tasnádi Emese: Oravecz Márk 5 napja

Roald Dhal

Tasnádi Emese

Oravecz Márk nem volt jó fiú. De igazából rossz sem. Minden este lefürdött és rendesen vacsorázott, és még a fogát is megmosta. Minden este bepakolta a táskáját, és nem hagyta se többször, se kevesebbszer otthon az iskolai felszerelését, mint más. 

Dávid Ádám: Mesebeli köszöntés

Lázár Ervin

Lázár Ervin hetvenedik születésnapjára

Mottó: „Kedves Mester, ami rövidesen bekövetkezik […], az nem

természeti csapás. Én köszöntelek a […] születésnapodon.

Vészeld át egészséggel. Berzsián.”

A Majom éppen a diófán ült, és diót evett. Vidáman köpködte a dióhéjat, dudorászott is, jókedve volt, mert sütött a nap, egyetlen erősebb állat sem járt arra – s végül: evett, hát azt hitte, övé a világ. Aztán meglátott egy medveforma férfit meg egy gyerekforma macskát, amint nevetve futnak át a réten.

A gyerekforma meg is szólalt nagy lihegve:

– Az ott a Négyszögletű Kerek Erdő – és egyenesen a diófa felé mutatott.

„Hajajj – gondolta magában a Majom -, vége a nyugalmas dióeszegetésnek. Akárki legyek, ha ez a macskaképű nem Mikkamakka!”

– Te csak fújd ki magad itt az eukaliptuszfa lábánál, mindjárt visszajövök – mondta hadarva Mikkamakka – mert valóban ő volt a macskaképű –, azzal el is tűnt a széljárta fák között. A medveforma férfi pedig engedelmesen lehuppant az eukaliptuszfa tövébe, s azon nyomban el is aludt, hirki-horki-horkolászott.

Nyulász Péter: A Világ Legdacosabb Töltőtolla

Csukás István

Nyulász Péter

Sajgótalján felé félúton, a lilafüledi elágazásnál jobbra, egy kis aprókavicsos utacska töri át az út menti berkenyebokros jegenyesort. Átkanyarog a lankás domboldalon, és egy titokzatos parkba visz. A szabályosan nyírt sövények között virágágyak illatoznak, középen szökőkút csobog, mellette játszótér, két oldalt pedig egy-egy ház áll. Az egyik egyszerű, emeletes lakóház, mintha valami nagyváros közepéről varázsolták volna ide, ám a másik, mint valami kis tündérpalota. Mögöttük sportpályák, úszómedencék és garázsok mindenféle járművel.

Így írtok ti gyerekeknek

Minden író volt gyerek. Az írócimborák alkotói is. Minden gyerek szeret játszani és (remélhetőleg) olvasni is. Az írócimborák is. Így ebben a hónapban mi is játszunk egy kicsit: kedvenc gyermekíróink, költőink stílusában írunk nektek meséket, verseket, történeteket. Ezzel kívánunk jó játékot és szórakozást a nyár utolsó havában.
Az augusztusi címtáblánk Szántói Krisztián munkája.