Tóth Ágnes: Mákszem

Egri Mónika illusztrációja

- Egy életem, egy halálom,

mákszemem most megtalálom -,

szólt a hangya dérrel dúrral,

s összefutott tücsök úrral.

- Nocsak, nocsak - hova-hova,

oly rohanva hangya koma?

- Keresem a mákszememet.

- Miért nem tesz fel pápaszemet?

Azzal talán jobban látna,

s nem taposna tücsök lábra.

- Igaza van, ön csupa ész,

Eddig azt hittem csak zenész.

Felteszem a pápaszemem,

s úgy keresem a mákszemem.

Ígérem, ha megtalálom,

vacsorára invitálom.

- Jól van- bólintott a tücsök,

addig én itt lecsücsülök,

s ha meglelte, szóljon nyomban,

addig húzom pianóban.

És a hangya csak kereste,

pápaszemét, de nem lelte.

A tücsök meg húzta, vonta,

aztán felnézett,  s azt mondta:

- Szemüvegét ne keresse,

homlokán volt egész este.

- A nemjóját, szólt a hangya -

maga látta és csak hagyta?

Vacsorára dehogy hívom,

mákszememen sose hízzon!

S hogy feltette pápaszemét,

megtalálta a mákszemét.

Éppen ott hevert  előtte,

mákos guba lett belőle!

Nagyvárad, 2013. május 3.