 |
| Bors Luca illusztrációja |
Énekek a Kaprok Könyvéből (részletek)
1.
Kaporszakállú Nagy Kapor,
kaprok között a legnagyobb
szakállú bölcs kaporkirály
tudósait hívatta egyszer.
– Mondjátok meg nekem, miért
tüsszent nagyot, ki napba néz?
Tizenkét bölcs csak hallgatott,
nem tudtak semmit válaszolni.
Nem így a tizenharmadik.
Ő elfordult, s a napba nézett.
Tüsszentett is egy jó nagyot,
s a könnyeit törölve így szólt:
– Ó, bölcs Kaporszakállú Nagy,
miért nő arcodon szakáll,
miért kel minden nap a nap,
az éj miért sötét palást,
s akire álommal terül,
miért boldogabb nálad is?
– Nem tudom – mondta Nagy Kapor.
– Én sem tudom – mondta a bölcs –,
miért tüsszent a napba néző.
Kaporszakállú Nagy Kapor,
kaprok között a legnagyobb
szakállát egyre tépkedi,
ha elmereng vagy eltűnődik.
Kaporszakácsa azt lesi
a konyhaajtórésen át,
a tűnődő kaporkirály
mikor megy ki a trónteremből.
S ha megtörténik, rendre meg,
a trón körül a hű szakács
szakálikákat söpröget,
magában csak így nevezi
a kaporszakáll szálait,
melyeknél nincsen ízesebb
és kedveltebb királyi fűszer.
Csak néhány szál, egy kis csipet,
s a kapros-túrós kaprosabb,
az uborka kovászosabb,
a tökfőzelék gusztusos,
s a mártásról ne is beszéljünk.
A kaporkonyha titka meg
a hű szakács titka marad,
ki sok kaporszakálikát
szedett már össze szorgalommal.
 |
| Bors Luca illusztrációja |
6.
Kaporszakállú Nagy Kapor,
kaproknál is ragaszkodóbb
barátjával beszélgetett
Kaporvárárok partjain,
mikor egy szúrós kis bogáncs,
bogács, bogocska ráakadt,
mit, akadt, ráakaszkodott
kaporpalástja bársonyára.
Felment a pumpa: – Ó, a vén
kaporszakállú mindenit,
hát hogy jön ahhoz egy bogáncs,
hogy bársonyomat meggyalázza!
És rázta fejét Nagy Kapor,
a meggyalázott bársonyán,
hisz mondanom sem kell, ugye,
paláston ültek mind a ketten,
Kaporszakállú Nagy Kapor,
s barátja, Cickafarka doktor.
Jól tudja azt egy cicfarok
bársonyos levélkéivel,
hogyan gyógyítson bársonyával.
– Bogáncs, bogocska, mennyi bog
lehetne bársonyon szegély,
nézz palástodra Nagy Kapor,
milyen szép, hogyha dísze van,
mint barikák a réteden,
ha legelésznek szerteszét,
aztán patakhoz gyűlve isznak.
És felcsillant a jó kapor-
király szeme, hisz látta már,
palástján, mint a csillagok,
szerte legelnek, legelésznek
a kis bogáncsok, kis bogok,
ragaszkodó apró baricskák.
„Bogáncsok nyílnak partomon,
baricskák járnak rétemen,
csillagok ülnek vállamon,
a bársonyom legyen tiétek” –
gondolta akkor Nagy Kapor,
s titokban Cickafarka úr
levélkéit megsimította.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése