Tasnádi Emese: Részlet egy fiú naplójából 1

Pap Kata illusztrációja

Október 14.

   Ma balhé volt a suliban, a nagyoknál. Valaki állítólag drogot hozott be, és egy gyerek rosszul is lett. Az osztályfőnökünk persze rendkívüli osztályfőnöki órát tartott. Mindenféléről beszélt, hogy ilyet nem lehet, meg ez nagyon rossz és káros az egészségünkre és vegyük végre tudomásul, hogy felelősséggel tartozunk magunk iránt is és nem tehetjük tönkre a szervezetünket már ilyen fiatalon.
   Ez oké, csak fogalmam sincs, miről beszél. Persze megint zavarban volt, mint a múltkor, amikor szexuális felvilágosítást tartott és mi meg a pad alatt röhögtünk. Annyira ciki volt. Ráadásul a szája szélén megint összegyűlt egy kis fehér nyálhab, és én nem tudtam levenni róla a szememet.

  
   Szóval a drog. Ami káros. Kb. ennyi jött le az ofő óra után. Gondoltam otthon megkérdezem anyut, hátha ő többet tud.
       - Anyu, mi az a drog?

- Kábítószer. – felelte anyu és nem nézett fel a vasalásból

- A drog ugyanaz, mint a kábítószer?! – nagyon meglepődtem

- Igen. Miért? – most már végre felnézett.

- Valaki drogot hozott be a suliba.

- Tessék?! – helyben voltunk, most jön a megdöbbenés, aztán a kétségbeesés, majd a falnak feltett kérdések, amikre nem vár választ. De én most azt akartam, hogy figyeljen inkább rám, ezért gyorsan folytattam a kérdezősködést.

- Nyugi! Nem nálunk volt, hanem a felsőben. Ha a drog, ugyanaz, mint a kábítószer, akkor az rossz, ugye?

- Persze.

- De mit okoz?

- Bódulatot. Ködös leszel tőle, nem tudod, hogy mit csinálsz.

- A drog az ugyanaz, mint angolul a drug?

- Azt hiszem igen. Legalábbis … erről kérdezd meg talán Katit!

- De a drug, az gyógyszert jelent. És a gyógyszer az hasznos nem?

- Van olyan, hogy a gyógyszer kábítószer is egyben. Vannak olyan súlyos betegek, akiknek ilyet kell adni. De ez nem jelenti azt, hogy azok a betegek kábítószeresek lesznek.

- Oké. De ha a drog, olyan rosszat jelent, akkor a drogéria, az most mit jelent? Hisz, mindenki bemegy és bármit megvehet benne.

- Igaz. De ez a drog, ami a drogériában van, az nem ugyanaz, mint a másik drog, ami a rossz drog. – anyu kicsit belezavarodott abba, amit mondott, legalábbis úgy éreztem. Meg úgy, hogy talán jobb lesz ezt a kérdést máskor folytatni.

- Aha. – bólintottam, aztán elmentem. Gondolkodni szerettem volna.

November 10.

   Ma találkoztam egy fura fiúval a suli után. Pontosabban inkább leszólított a srác. Szerintem csak kicsit lehetett idősebb, mint Kati, a nővérem. Egy olyan tök tuti baseball sapka volt a fején, mint amilyet én is szeretnék, de anyáék nem veszik meg. Azt mondják, hogy még nem nekem való, még kicsi vagyok hozzá. Nem értem, hogy miért?! A Daninak is van olyan! Szóval, amikor kijöttem a suliból észrevettem ezt a srácot, meg a sapkáját és eléggé néztem. Mire ő odajött hozzám és megkérdezte, hogy mit nézem.

- Semmit. Bocs.

- De, kiscsákó, néztél, láttam. Na, nyögd ki, mi az ábra?

- A…sapkád. Tetszik.

- Á, értem! Az. Szerintem is baró. De nem nagy szám. Neked adjam?

- Ööö! Tessék?!

- Neked adom, ha gondolod! Én már úgyis meguntam.

- Tényleg?! De miért adod nekem? Vagy adjak érte pénzt?

- Dehogy! Csak úgy a tied lehet, öcsisajt! Mert olyan kedves tejfeles képed van. Hasonlítasz az öcsémre. Hülye kisgyerek, de szeretem. Na, nesze, a tied lehet!

- Köszi!

- Milyen volt a suli? Dögunalom, nem?

- Eléggé. Már baromira untam a matek példákat.

- Én is így voltam vele. A matek tanárunk egy őskövület volt. Szerintem még a dinoszauruszok idejéből maradt itt.

- Haha. Ez jó! Valószínűleg az enyémmel együtt.

- Nekem persze volt egy tuti módszerem a matek órákra.

- Mi?

- Aludtam.

- Hehe! És nem vette észre a tanár?

- A frászt! Olyan szódásüveg volt a szemén, hogy örült, ha a tábláig ellátott. Én meg ügyesen kibuliztam magamnak az üres padot, csak a girhes Kovácsot kellett leütni érte, és bevágtam a szunyát az óra elején.

- Hát… A mienk nem szemüveges.

- Sebaj. Unalomra van jobb is, mint az alvás.

- Mi?

- Tényleg tudni akarod?

- Aha! – nagyon kíváncsi voltam. Végül is egész jó fej volt a srác és a sapkáját is nekem adta.

- De senkinek egy szót se! Neked megmutatom, mert kedvellek. Mondom, olyan vagy, mint az öcsém! Na, ide kamillázz a szemeiddel, öreg. – valami zacskót húzott elő, amiben színes papír volt. Pontosabban színes képecskék, akkorák csak, mint egy bélyeg.

- A legtutibb unaloműző, öregem. Csak meg kell nyalnod és máris elfelejtheted a hülye példákat meg a többi baromságot!

- Öcsi! – ebben a percben ért oda az utca túloldalára a nővérem és nagyon csúnyán nézett rám, úgyhogy muszáj volt mennem. A srác meg hirtelen felszívódott, olyan gyorsan, hogy észre sem vettem.

- Ki volt ez?! És mit akart?! – kérdezte Kati, de nem tetszett a hangja. Olyan volt, mint mikor megkérdezte, hogy kutattam-e a karácsonyi ajándékok után.

- Nem’tom. Egy srác. – vontam meg a vállam – Csak dumáltunk. Meg nekem adta a sapkáját. Jó fej volt, nagyon!

- De miért adta neked a sapkáját?!

- Mert jó fej volt, mondom. És különben is, nem tök mindegy!? Anyuék úgysem vesznek nekem ilyet! Most legalább van! – igazán mérges voltam, mert nagyon féltem, hogy nem engedik hordani.

- És mit akart még? – Kati nem tágított, ha egyszer valamire rászáll, akkor nincs mese, mindent el kell neki mondani.

- Képeket mutatott.

- Milyen képeket?!

- Kicsiket. Olyanok voltak, mint egy bélyeg.

- Miii??!

- Most mit sipítozol?! Mint egy bélyeg. Nem tudtam jól megnézni őket, mert megjöttél. Azt mondta, meg kell őket nyalni.

- A francba! Hányszor mondtam már, hogy ne állj szóba idegenekkel!? Azt a hülye sapkát meg add ide! – ezzel elvette a sapkát és kidobta egy kukába, majd hazarángatott. Ez igazán szemétség volt tőle!