Oldalak

2013. április 7., vasárnap

Lackfi János: Mese a drogról


A drog az miféle dolog?
Van egy város, neve Dorog.
Az ott élők mind drogosok?

Vannak kutyák, a bulldrogok,
Én most csak rájuk gondolok,
Füvet szívnak, úgy boldogok?

A Déem miért drogéria?
Akinek kevés a pia,
Oda kell drogért járnia?
Mariguána, jól tudom,
Az egy gyík, lüktet a napon,
De ha bántod, megmar nagyon.

Így mar belém a kábszer is?
Hasamat csikarja hasis?
Ki ezt nem érti, kis pisis?

A kábszer, az más mint a drog?
Sok kérdéstől ha kábulok,
Én is mindjárt drogos vagyok?

Na, ülj le gyorsan, gyermekem,
Agyadat most megnyergelem,
Vágtatunk dombon-hegyeken!

 A drogéria, édesem,
Háztartási boltot jelent,
Csak épp külföldi nyelveken.

A bulldog nem szív drogokat,
Habár a szeme kiguvad,
S az iguána sem harap.

Minden drog kábszer, ez tuti.
Van fű, LSD, extasy,
Marihuána, heroin.

Mondják, a drogtól jót nevetsz,
Mintha repülnél, ölbe vesz,
De ha ledob, az durva lesz.

Hintán repülj, viccen nevess,
Levegőt szívj: az ízletes!
Szürcsölj napfényt: finom leves!

Jobb nem nyalni a bélyeget,
Ragasztót nem szagolni meg,
Ha kínál egy menő gyerek.

A drog roppant drága dolog,
Eleinte ingyen kapod,
Aztán rámegy a vagyonod.

A kábszer beléd költözik,
Körbenéz: jó lakás ez itt!
És belőled falatozik.

Először csak kis füst libeg,
Aztán kimarja mindened,
Csont-bőr leszel, csupa ideg.

A kábszer rád kötött kötél,
Egy kamion húz elfelé,
Erősebb nálad, nincs esély.

Végül annyira ő leszel,
Hogy ő irányít már: a szer –
Nélküle nem is létezel.

Egy vegyszernek, mely eltemet,
Ne dobd oda az életed,
Egy van belőle: csak tied.



Bors Luca illusztrációja


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése