Pap Kata illusztrációja
Ma reggeli közben Anyukámnak elmeséltem az egyik
balesetemet. Az úgy történt, hogy kint voltunk az udvaron, ahol az Erik, a
Bálint meg én együtt játszottunk. Erik azt mondta, hogy menjek a hintához
közel, mert a Bálint hintázott.
Erre
azt mondtam, hogy:
- Nem!
- Ha nem mész oda, gyáva nyúl vagy! Ha odamész, bátor vagy!
Erre
megint azt mondtam:
- Nem!
Az
Erik, aki pedig az egyetlen barátom, megfogott, és megpróbált odalökni a
hintához. De én nem engedtem magam, aztán mégis olyan közel lökött, hogy a Bálint
fejbe vert a hintával. Fájdalmat éreztem. Jó, hogy nem kaptam agyrázkódást.
Szerencsére ezt Rita néni nem vette észre, különben megint engem szidott volna
le, miért vagyok az Eriknek a barátja.
„Erik,
te átokfajzat!”- ezt szokta neki mondani.
Átokfajzat az olyan lehet, mint a T-Rex, amiről
álmodtam, a félelem szörnye. Átokfajzatnak lenni erős lehet, mert a lángtól,
ami a torkából kijön, mindenki fél, de gyenge is, mert a sárkányt a királyfi
mindig megöli.
És azért vagyok az Erik barátja, mert a másik barátom,
akit úgy hívtak, hogy Martin – elment egy másik iskolába. Én nagyon szomorú
voltam, persze ő is. Elbúcsúztunk tőle úgy, hogy: „Szia, Martin!”
Aztán egy hétig búsongó voltam, hogy nincs itt a
Martin. Egyedül ültem a kétszemélyes padban. És egyszer csak jött az Erik. Ő
lett az új padtársam, és így az új barátom is. Babi néni szerint nagyon okos
fiú, és mindenféle feladatokkal bízza meg, aminek Erik örül, mi meg irigykedünk
rá. Tudjátok meg – bár ezt már mondtam -, hogy Erik nem csak okos, de nagyon
szívós. A szívós azt jelenti, hogy nagyon-nagyon-nagyon, de nagyon durva.
Anyukám szerint a szívós szó azt jelenti, hogy ellenálló meg kitartó. Szerintem
az Erik kitartóan durva. Ez abban nyilvánul meg, hogy mindenkit szívesen bánt –
akkor is, ha engem bántanak!
Képzeljétek el, hogy akkor gurul be, ha őt úgy
csúfolják a napköziben, hogy törpe! Mert kábé 1 cm-es vagy nem tudom mennyi.
Nálam kisebb, az tuti. Igazából mindenkinél kisebb. Talán csak a Dórikánál nem
kisebb. Pedig ő nem tehet róla, hogy pici. Korán született, azért pici. Abban
az időpontban, amikor nem kellett volna, mert nem volt beleírva az orvos
naptárjába. Ha a Zsédely csúfolja, akkor szívósan verekszik vele. Úgy értem,
durván. A Zsédely is verekszik. Arra nem emlékszem pontosan, mit csinálnak, csak
azt tudom, hogy verekednek. Engem nem annyira szokott verni az Erik, csak
néha-néha. Erre majd később rátérek.
Engem azért csúfolnak, mert ismernek már. És tudják,
hogy nagyon sírós vagyok. Ezért felhergelnek. Felhergelnek annyira, hogy
bedühödjek, és nekik menjek, ők meg beárulhassanak a Rita néninek. A Rita néni
megszid, vagy osztályfőnökit ad. Mert van egy új szabály nálunk: aki
kezet vagy lábat emel a másikra, az osztályfőnökit kap. Az osztályfőnöki
egy nagyon komoly figyelmeztetés. Arra figyelmeztet, hogy ha még egyet
gyűjtünk, akkor akár ki is rúghatnak az iskolából. Ha engem kirúgnának, akkor
nagyon rosszul érezném magam. Mert én tudom, milyen kirúgva lenni: engem már
két óvodából is kirúgtak. Azért, mert nagyon rosszul viselkedtem: folyton
sírtam és nem fogadtam szót. Baj volt a fülemmel, és ezért nagyon rosszul
éreztem magam. Anyukám is sokat sírt. Én pedig úgy éreztem, hogy enyhén szólva
rossz fiú vagyok.
Az én egyik könyvemben az van, hogy: „A TV a szem
rágógumija.”
Ez
azt jelenti, hogy a TV-nek nincs semmi értelme, mert csak olyan buta műsorokat
adnak benne, mint amilyen butaság a rágógumi. Csak rágod, de nem nyeled le. Ha
mégis lenyeled, az nem tesz jót a belednek. És a TV-ben verekednek! Ráadásul a
verekedőket ezért a TV-ből nem rúgják ki! És nem tudom, ez hogyan lehetséges.
Bevallom, szeretem nézni, de eljátszani nem nagyon. Verekedni rossz dolog, és
fájdalmas. Én már sokat verekedtem a napköziben az Adriánnal, és a Dáviddal,
meg a Vándor Ádámmal. Általában nem én kezdem a verekedést, hanem más. Azt,
hogy melyik volt a legfélelmetesebb verekedésem, most nem mondom el. Mert úgy
érzem, hogy nem szeretném elmondani, mert akkor Anyukám megver másokat.
Igazából még soha nem láttam, hogy Anyukám bement volna verekedni az iskolába, de
elképzelhető. Anyukám nem annyira harcias, de azért harcias.
Most megyek Apukámhoz egy órakor. Várakozásként
számítógépezem. Van egy gazdás játék: vannak benne nagy szemű állatok,
viccesek. Meg növények. Város, és még szerencsekerék is, amit megpörgethetek.
Én szerencsés vagyok, mert nyertem ma extra trágyát! Juhéé!
De nemcsak játszom, hanem rajzolni is szoktam a gépen. Pl ezeket a rajzokat csináltam a múltkor.
Szűcs Dani (9 éves) illusztrációja
Bobák Martin (9 éves) illusztrációja
Az életben olyan halvány szerencsés vagyok. A halvány
szerencse azt jelenti, hogy nagyon-de nagyon kicsit vagyok szerencsés. Hogy
miért, azt nem tudom megmagyarázni. A szerencse azt jelenti, hogy valami nagyon
jó dolog történik veled. Olyan dolog történik veled, ami eddig soha. Velem
ritkán történik jó. Majd egyszer kiderítem, hogy mi az, ami nekem igazán jó.
Tegnap Apukámhoz mentem. Első teendőnk az volt, hogy
bevásároltunk, utána meg hazamentünk Apuhoz. Amikor beléptem a szobámba, nagyon
tetszett, mert van benne új bútor. Zongoráztam. Aztán néztem egy picikét tévét.
Utána meg lefeküdtünk aludni. Amikor már reggel volt, egy óra múlva elmentünk a
Boldizsárékhoz, aki az unokatesóm. Boldizsár szereti a számítógépet. A gépen
szokott filmet nézni, és játszani is. Aztán hazavitt Apu. És aztán Anyuval,
Andrással, Mamával, és a többi családommal elmentem a templomba, mert ma volt a
nagy keresztelőm, amit a Mama kicsi korom óta nagyon akart. Apa nem jött el
velem, mert kicsit gázos neki az a családom, amiben Anyu is benne van.
A keresztelő nagyon szomorú volt, mert a pap bácsi azt
mondta nekem, hogy eltörli a bűneimet. Ezért sírtam egy kicsit, mert ezek
szerint ő is tudja, hogy nekem vannak bűneim. A keresztelő után ott voltak
nálunk az Icuék, akiktől kaptam egy aranyláncot a nyakamba. De a legjobb mégis
az volt, hogy Anyáéktól nindzsa legot kaptam!
Anyuval délután együtt elmentünk a ligetbe. Anyu
gyalog ment, én rollerrel. Sajnos, a liget nagyon sáros volt, így
visszafordultunk. Nem mentünk haza, hanem a járdán rolleroztam. Találtam egy
dombot, és gyakoroltam az ugratást. Sikerült, és véres lábbal hazamentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése