Zelei Marcell rajza és Mészöly Ágnes verse

Zelei Marcell: Szénrajz 3. 

Mészöly Ágnes: A celluloid-vámpír legendája

Régi dicsőségünk, mért tűnsz el a nappali fényben?

Hol jár, hol menekül egykori híre-neved,

Mit hallva a jómódú nemesek meg az egyszerű pórnép

Sápatagon kutatott füzér fokhagyma után?

Hol van az aggodalom meg a félsz könnyes szemeikből

Merre inalt el a görcs lágy belük bugyraiból?

S merre henyélnek ezüstkardos lánglelkű vitézek,

S van-e még szűz, ki ha lát, révetegen elalél?

Egykoron Vlad kastélya uralta a törcsvári völgyet,

S rút karók ezreivel szegélyeztetett az út.

Mára a vészjósló várból csuda érdekes látnivaló lett,

Lépni is alig lehet árusok vackaitól.

Régen sikoltva iszkolt el előlünk a jóhusú lányhad,

És ölelésünk helyett hívta halál hidegét,

Erre ma kiskamaszok milliói rohannak a filmpalotákba

S írják kis szívbe bele valami Edward nevét.

 Jól tejelő franchise, klafa brand, nem más ma a vámpír,

Műanyag foggal ijeszt kiscsopis agg mamikát.

Toll, ceruzák, tesicucc, póló meg tinipartira tányér

Bármilyen ócska, remek reklámhordó felület,

Melyről egy bús mosolyú, fehér mészpúderrel bemázolt

Arcú színész-feleség bámul ránk oly bugyután,

Hogy a magára fikarcnyit is adó vér-szívó démon

Önnyakát metszeni el nyúlna ezüstkard után.

Zelei Marcell, 17 éves

Kempelen Farkas Gimnázium, Budapest