Kristóf Kolos Tas rajza és Tasnádi Emese meséje

Kristóf Kolos Tas – Tasnádi Emese: Betűző griff 

 

     
     Mesélek neked egy királyról, aki hatalmas volt és igen erős. Nem is, várj, mesélek neked egy csatáról, ami nagy volt és igen véres. Nem, azt hiszem, ez sem az igazi! Akkor mesélek neked egy boszorkányról, aki csúnya volt és igen gonosz. Vagy mit szólnál inkább egy királylányhoz, aki szép volt és nagyon hisztis? Igazad van, ez lányoknak való mese. Akkor hát, nincs más hátra, megint a Bátor Páncélos Lovagról, Kolos Vitézről kell meséljek neked!

     Kolos vitéz egy reggel igen morcosan ébredt, sehogyan sem akarózott kikelnie az ágyból, hogy aztán belebújjon abba a hideg, hangosan zörgő páncélba, brr! Az igazság az, hogy már legalább egy órája ébren volt, de ezidáig csak a bal kisujját tudta kidugni a takaró alól. Ma nem kelek fel, döntötte el végül, és visszahúzta a bal kisujját is. Mire ismét elvackolódott az aranysasos takarója alatt, kopogtak az ajtón. A Dadus lépett be Kolos vitéz tejszínhabos kakaójával és egy üzenettel, amit a szomszédos királyság Szépséges Julcsi Hercegnője küldött neki. Az üzenetben ez állt:

ketves koloss vitez!

Segitsegedre van szükségem pigyu a griffmadaram nem tud rendesen betuzni es kérlek segits nekem megtanitani ot mert ha holnapigsem tud betüzni akkor a gonosz delföldi boszorkany elvarazsol engemet!

Julcsi herecegnö

Kolos vitéz elolvasva az üzenetet, sóhajtott egy nagyot, majd kibújt az ágyból. Miután megitta a tejszínhabos kakaóját, levette a sárkányos pizsamáját és belebújt a hideg, zörgő páncélba (brr!), átcsattogott a szomszédos királyságba és becsöngetett az ajtón. A szomszéd királynő nyitott ajtót, és betessékelte Kolos vitézt Julcsi hercegnő magánbirodalmába. Itt lakott Pityu is, a hercegnő griffmadara, aki hangos rikácsolással köszöntötte Kolos vitézt. A Bátor Páncélos Lovag a rikácsolást hallva megint nagyot sóhajtott – ez neki szokása volt –, majd odaült Pityu madár elé és el kezdte tanítani:

     – Pityuka vagyok! Pityuka vagyok! P-I-TTYU-KA-V-GYO-K! P-I-TTYU-KA-V-GYO-K!

     Meg kell, hogy mondjam, nem volt könnyű dolga Kolos vitéznek, ugyanis a griffmadár igen nehézfejűnek bizonyult. Időről időre elfordította a fejét, mereven figyelte Kolos száját, majd lelkesen rikkantotta:

     – Kitkuttya fattyok! Kitkuttya fattyok!

     – Reménytelen! – sóhajtotta a vitéz, majd bekapott egy meggyes pitét, amit a Szépséges Julcsi Hercegnő anyja, a szomszéd királynő hozott. Kolos és Julcsi elcsüggedten nézték a griffet. Végül sok-sok nézés után Kolos vitéznek felcsillant a szeme, mert eszébe jutott valami fantasztikus ötlet. Julcsi hercegnő reménykedve figyelt az ő Bátor Páncélos Lovagjára, aki nemcsak bátor volt, de messzeföldön a legokosabb sárkányos pizsamás vitéz is. (Az ilyen vitézek egyébként nagyon okosak szoktak lenni, szemben a hegyi óriásos és koboldos pizsamásokkal!)

     – Ha nem betűz rendesen a csőrével, akkor betűzzön a szárnyával! – kiáltott fel lelkesen Kolos. Julcsi hercegnő itt egy pillanatra elbizonytalanodott, és az előbbi lelkesedése is lohadt egy kissé.

     – A szárnyával?! – kérdezte amolyan „jól vagy, vagy elmentek nálad” féle csodálkozással a hercegnő.
     – Igen! A szárnyával! A griff tollait kékre, pirosra, rózsaszínre és barnára festjük, és neki csak azt kell felmutatnia, amilyen színű betűt mutatunk neki!” – felelte a vitéz és azon nyomban hozzá is látott a színes betűt mutató táblák elkészítéséhez. Julcsi lelkesen segített (mivel időközben úgy döntött, hogy mégiscsak okos ez az ő Bátor Páncélos Lovagja). A táblák elkészítése után befestették a griffmadár tollait is, majd nekiálltak Pityu griffet megtanítani a színekre. Fáradhatatlanul tanították a színeket és a színes betűket a madárnak, és szegények nem is sejtették, amit pedig minden meseíró tud, hogy a griffmadarak, különösen a Pityu nevűek, színtévesztőek!

Kristóf Kolos Tas, 4 és fél éves

Kerekerdő Óvoda, Budapest