Mészöly Ágnes: Don Macskosz, a Szemnélküli

Mottó: „A tizenharmadikat leharapták,

A tizennegyedikkel fog vak macskát”

Szántói Krisztián illusztrációja

Álommorzsák szúrnak szanaszét az ágyban,

Aprók, szikkadtak és bőrkaristolók,

Tétován bogozom, sóhajtva, de bátran,

Nyúzott Hófehérke, nem segít a csók.

Lapos, síkos állat, talán én lehettem,

Ízelt lábam is volt, talán két tucat

Ideig-óráig. Majd sötét seregben

Támadt pokróc, dunyha és paplanhuzat.

Sárgás, rút fogakat növesztett a párna,

 Marcangolt sziszegve, jópár lábam bánta,

S akkor megjelent Ő - fehér bottal int -,

Szemnélküli Macskosz, nyávogása délceg,

Kushadtak a galád ágyneművitézek –

S reggelre leharcolt kis plüss lett megint.