Miklya Zsolt: Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz

Mottó: „tizenkilencedikkel sántikál,

a többivel fürgén szaladgál”

Puskaporvirág

– Hova sántikálsz már megint, Tizenkilenc? – kérdezte az Alvégen Boriska néni, mikor a fiú, két kezében egy-egy vizeskannával elbaktatott a puskaporos ház előtt. Boriska néni mindig hajnalok hajnalán kelt, megelőzve a napot, és locsolgatta a ház előtt virágait. Egyébként békés házacska volt, kívül-belül, kerítés mellett és kerítésen túl, mindenütt virág, Boriska néni virágai. De mind között a legszebb a sok kicsi színes kehellyel nyíló puskaporvirág.

Tizenkilenc arca széles mosolyra nyílt.

– Forrásra, Boriska néni, friss vízért – hallatszott a köszönést jelentő válasz, és Tizenkilenc bicegett hozzá kicsit.

Majoros Nóra, Majoros Emma: Képzelt napló egy magyar kamaszlányról

Mottó:  „A tizenhetedikkel fociz,

A tizennyolcadikkal kocsiz”

Flóri Gabriella illusztrációja

Egyéves koromra nem emlékszem, de a nővérem azt mondta, pufi voltam, nem akartam aludni, párizsit faltam és a kutyakosárban szerettem játszani.

Kétéves koromra sem emlékszem, és erős a gyanúm, hogy a nővérem sem, mert szerinte ugyanazt csináltam, mint egyévesen, csak nem négykézláb, hanem két lábon.

A háromnál bedühödött, és nem mondott semmit. Nekem csak annyi jutott eszembe, hogy Nagyiék elvittek egy tanyára, és ott mondtam először, hogy kokas. Valószínűleg utoljára is.

Négyévesen mesét írtam a babámról, akit mindig magammal vittem az óvodába. A nővérem szerint négyévesen nem is tudtam írni, ami igaz, de attól még mesét írni tudtam.

Ötévesen azt játszottam, hogy van egy lányom: Pufilla. A nővérem úgy emlékszik, hisztis voltam és elviselhetetlen, pedig csak a gyereknevelés fárasztott ki teljesen.

Simon Réka Zsuzsanna: Pöccintünk vagy koccintunk?

Mottó: „A tizenötödikkel koccint,
A tizenhatodikkal pöccint”

Varga Zsófia illusztrációja

‒ Most akkor pöccintünk? ‒ kérdezte értetlenkedve a hatszor kétszázhuszonöt éves sárkány második feje.

‒ Inkább koccintsunk! ‒ javasolta a hatszor kétszázhuszonhat, jaj, bocsánat, elszámoltam, kétszáhuszonöt éves sárkány első feje.

‒ Ha nem akartok gombfocizni, nekem nyolc, de akkor ne vacakoljatok, döntsük el végre! ‒ szólt fintorogva a harmadik fej.

‒ Most mit türelmetlenkedsz ilyen fontos teendők megbeszélésekor? ‒ böccentett  a második fej.

‒ Vagy koccintunk, vagy pöccintünk, és kész! ‒ emelte fel kissé mély hangját a harmadik fej.

‒ Mi az, hogy vagy-vagy ‒ tekintgetett jobbra-balra az első fej ‒, te nem veszed észre, hogy harmadik vagy a sorban? Én mondom meg, hogy mi legyen, én vagyok az első fej!

Mészöly Ágnes: Don Macskosz, a Szemnélküli

Mottó: „A tizenharmadikat leharapták,

A tizennegyedikkel fog vak macskát”

Szántói Krisztián illusztrációja

Álommorzsák szúrnak szanaszét az ágyban,

Aprók, szikkadtak és bőrkaristolók,

Tétován bogozom, sóhajtva, de bátran,

Nyúzott Hófehérke, nem segít a csók.

Lapos, síkos állat, talán én lehettem,

Ízelt lábam is volt, talán két tucat

Ideig-óráig. Majd sötét seregben

Támadt pokróc, dunyha és paplanhuzat.

Sárgás, rút fogakat növesztett a párna,

 Marcangolt sziszegve, jópár lábam bánta,

S akkor megjelent Ő - fehér bottal int -,

Szemnélküli Macskosz, nyávogása délceg,

Kushadtak a galád ágyneművitézek –

S reggelre leharcolt kis plüss lett megint.

Miklya Zsolt: Csonka permutáció

 Mottó: „tizenegyedik csak csonka,

tizenkettedikkel ágyát bontja”

Forrás: http://www.zmgzeg.sulinet.hu/ntk/inf10/Kever/

csonka  bonka

ágyát    bontja

csonka  bonka

bontja   ágyát

csonka  ágyát

bonka  bontja

csonka  ágyát

bontja  bonka

csonka  bontja

bonka    ágyát

csonka  bontja

ágyát    bonka

s akkor a bonkaág

ágyátág   bontjaág

még hátravan

Tasnádi Emese: Mondták

Mottó:     „kilencedikkel az ajtót nyitja,

tizedikkel vendégeit kihajítja”

Egri Mónika illusztrációja

Mondták, a város szélén van egy vendéglő. Nem is vendéglő, inkább csak amolyan falatozó. Körülötte zöld rét, felette jobbra bárányfelhő, balra meg tehénfelhő. Aki éhes, betér ide és falatozik. Aki szomjas, az csak iszik egy pohár vizet, mert a víz itt a legfinomabb! Mivel kútból húzzák és a pohárban ott ül egy béka, fején kicsi korona. De nem lehet ám megcsókolni, mert nagyon fürge és hopp! – már el is ugrott, vissza a kútba.
A falatozót a Nagyi vezeti. A Nagyi nagyon kövér, azért olyan kövér, mert teli van szeretettel. De főzni is szeret, és az emberek szeretik a főztjét.

Csík Mónika: Szöcskebál

Mottó: „A hetedikkel krumplit hámoz,

A nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz”

Bulit szervez Hopp, a szöcske,

Maros Krisztina illusztrációja

pontosabban szöcskebált,

összecsődít minden rokon

s ismeretlen szöcskepárt.

Kőleves a vendégváró,

kavicsszínű kotyvalék,

főfogás: híg homokkása,

bazaltízű morzsalék.

Elfuserált kutyulmány ez,

nem ízletes lakoma,

háborog egy szöcsketanti –

belevásott a foga.

Pancser szakács készít ilyen

rághatatlan étkeket,

ahelyett, hogy fűszáltortát

sütne, s kirántott legyet,

ráadásnak pollensodót,

petepitét, pormacskát,

desszertnek sülttök-nokedlit,

csalánból gyúrt sztrapacskát…

Sorolja a csorba fogú

szöcsketanti, mit enne,

kívánsága lakodalmi

menüsort is kitenne.

Pollen, fűszál, uncsi szörnyen!

szöccsen a házigazda.

Holdbogár, a sztárséf főz ma,

holdétkeit tálalja.

Dávid Ádám: Tenyeres torta

Mottó: „Az ötödikkel mutogat,

A hatodikkal cukrot ad”

Nagyi megengedte, hogy segítsek

megsütni a saját születésnapi tortám.

Ez volt idén a legjobb ajándék, komolyan!
Nagyi csak térült-fordult, meg sürgött-forgott

egy keveset, és már kész is volt a tészta.

Mondjuk lehet, hogy nem kellett volna

egy óvatlan pillanatban

dupla adag cukrot löttyentenem a tésztához.

Aztán a forró csokiöntet nem akart rendesen

ráfolyni a tortalapra, én meg kezelésbe vettem

a csupacsoki lábost, és közben jól

beletenyereltem a tortába.

Még szerencse, hogy épp ötéves lettem,

úgyse volt épp otthon gyertya.

Gyöngyösi Adrienn illusztrációja
Megjelent Bátky András Pipogya, a budapesti medve
című könyvében (Pagony Kiadó, 2010)

Miklya Luzsányi Mónika: Csiribi-hangok

Mottó: "harmadikkal zongorázik,

negyedikkel falra mászik"

Csiribiék szeretik a zenét. Nagyon szeretik. Már hogyne szeretnék, amikor az apuka zenetanár, az anyuka meg szolfézsoktató. Így Csiribiéknél mindig szól valamilyen muzsika. Csiribi apuka tanítja zenélni a gyerekeket. Az elsővel fuvolázik. Amikor Csiribi Bibi kezében megszólal a fuvola, a madarak dalolni kezdenek a fákon. A szellő is felébred, és besurran az ablakon, hogy meghallgassa Bibi játékát.

Makhult Gabriella illusztrációja

Bertóti Johanna: Újévi vers

Bódi Kati illusztrációja

Mottó: "Az egyik csupa kulimász,

a másikkal magyaráz" 

Mit kíván a házibivaly?
„Több legyen a fű, mint tavaly.”

No, és mit a békalánykák?
„Egyik combunkat se rántsák.”

Mit kíván a makimajom?
„Kevesebb legyen a bajom.”

Mit kíván a kerti pele?
„Éléskamrám legyen tele!”

Mit kíván a zsiráfállat?
Egy szép, hosszú, tarka sálat.

Na, és mit a papagájok?
Értsék, hogyha magyarázok.

Mit kíván a lepkék népe?
„Legyen végre világbéke!”