Várni. Várni is tudok.
De megnézem, mit kapok.
Mit találhatok ma itt.
A n g y a l f e j
– Mi szépet
csinálsz? – kérdezte anya.
– Angyalkát a
fenyőfára – mondta Dorka.
– Bajszos
angyalkát? – csodálkozott anya.
– Persze –
felelte Dorka. – Olyan, mint apa. Egy bajszos angyal. Mindjárt megmutatom neki.
Anya elhúzta a
száját.
– Hát most nem
fogod megmutatni neki, mert elköltözött egy időre. Az is lehet, hogy vissza se
jön. Nem angyal ő egyáltalán, csak előtted tesz úgy. Valójában az ördögre
hasonlít.
Dorka tágra
nyílt szemmel hallgatott. Aztán felkapta az ollót, levágta az angyal fejét, és
félredobta a hulladék papírok közé. Fel akart állni az asztal mögül, de az
anyja visszanyomta a székre. Együtt bámulták a levágott angyalfejet.
– Talán
túloztam – szólalt meg az anya rekedten. – Apád egy olyan angyal, aki most nem
angyalkodik. Te se vagy mindig jó kislány. Nem lehetünk mindig jók.
Aztán anya és
lánya együtt ragasztották vissza a bajszos angyal fejét. Olyan ügyesen, hogy
alig látszott meg a vágás helye.
Szöveg: Dóka Péter. Illusztráció: Kun Fruzsina. Ablak: Kőszeghy Csilla. Nyitogató: Miklya Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése