Majoros Nóra: Csitedy Jácint csomagol

A Csitedy cirkusz, nekem elhiheted, kész csoda. Nyolc kamion és ugyanennyi lakókocsi kígyózik az utakon egész nyáron. Minden héten más falu határában verik fel a sátrukat. No, de micsoda sátor az! Teleszkópos oszlopok tartják a ponyvát. Tiszta hófehér az egész. Amikor elkezdődik az előadás, és odabent felvillantak a fények, színes árnyszínházat festenek a sátor külsejére. Aki egyszer látta a pompás árnyjátékot kívülről, nyomban bekívánkozik. Ha nincs pénze a borsos árú belépőre, hát belóg.

            A szivárványszín homokkal behintett porondon aztán előfordul minden, amit el tudsz képzelni. Bohócok flamingólábakon és szögletes kerekű bicikliken. Majmok hajtanak kutyafogatot, kutyák egérfogatot, egerek kanárifogatot. Selyemköteleken artisták himbálóznak, közben fagylaltgombócokkal egyensúlyoznak. A zenekar trambulinon mandolinozik és hullahoppon cintányérozik. A fő attrakció pedig egy elefánt, amelyik körbebukfencezi a porondot, és a homoktól szivárványszínű lesz a háta. Az egész cirkuszi hadat a porondmester, Csitedy Jácint dirigálja egy csettegő, kétágú ostorral. Mondom, kész csoda az egész.

            Amikor vége a nyárnak, és zümmögni kezd az őszi szél, akkor Csitedy Jácint csomagolni kezd. Nem viccelek, láttam, mit csinál, mert meglestem egy bokor mögül. Jöttek a cirkuszi emberek, a bohócok, az artisták, a zenészek, mind, és elkezdték összehajtogatni a kamionokat meg a lakókocsikat. Először csak az oldalukat hajtogatták egymásra, aztán mindent, még a kerekeket meg a rendszámot is. Olyan apróra, hogy mindössze egy pakli kártya maradt utánuk. Aztán a sátor következett. Leengedték a teleszkópos árbocokat, és addig tologatták őket egymásba, míg egyetlen pálcika maradt a füvön. A ponyvát zsebkendővé göngyölték. A porondot pörgették, forgatták, lett belőle egy színes cilinder.

            Mire idáig jutottak, beesteledett. Akkor kezdődött csak a tánc! Csitedy Jácint megállt a letaposott fű közepén, körbeállták a cirkuszi emberek – a bohócok, az artisták, a zenészek, mind, meg az állatok – a majmok, a kutyák, az egerek, a kanárik, még az elefánt is, és elkezdtek körbe bukfencezni, mint valami forgószél. Egészen elszédültem bele. Nem is hittem a szememnek, amikor láttam, hogy minden egyre kisebb lesz. Az elefánt volt a legszembetűnőbb. Először akkora labda volt, mint egy óriáskerék, aztán akkora lett, mint egy ház, mint egy autó, mint egy kamionkerék, egy biciklikerék, egy pöttyös labda, egy dió, egy mogyoró, egy borsószem, majd olyan pici, mint egy gombostű feje. Bolhák lettek mind, és belemásztak Csitedy Jácint tenyerébe.

            Csitedy Jácint a zsebébe tette őket. Aztán összeszedte a kártyákat, a pálcát, a zsebkendőt, fejére csapta a tarka cilindert, és egyenesen odajött a bokorhoz, ami mögött rejtőztem.      

− Üdvözlöm – köszönt.

‒ J-j-jó es-estét – dadogtam.

‒ Csatody Benő vagyok, a világhírű bűvész. Ősztől tavaszig jutányosan fellépek minden művelődési ház színpadán. Felárral bemutatom a világ legnagyszerűbb bolhacirkuszát. Ismeri esetleg a polgármestert?

            Én mondom, a Csatody bűvész, az kész csoda. Nekem elhiheted.

           

 Fent: Makhult Gabriella illusztrációja