De én tényleg nem tudtam, anyu. Én…én azt hittem, hogy kivettem, sőt, tulajdonképpen, hogy megettem. Én nem is tudtam, hogy mégse nem… Biztosan azért, mert az utolsó napokban annyi minden volt, tudod, hogy nem volt rá időm. …Hogy mi minden volt? Hát arra már nem emlékszem, igazán olyan régen történt már. Nem emlékezhetek mindenre! Mert különben meg szoktam ám enni, vagy ha én nem, akkor hát a Zoli, az igen. Mert ő neki nem szoktak adni és vagy hozzám jön, vagy a Zsófihoz. Pénzt azt szokott kapni, hogy vegyen magának, de inkább mindig egy könyvet vesz.
Jó, tudom, nem a Zoli zsebpénzére vagy kíváncsi, hanem hogy ez hogy történhetett meg.
De hát most mit mondjak? Az úgy volt… Hát hogy is?
Ja, igen, hogy elmentem reggel az iskolába és elkezdődtek az órák. Vagy már nem is voltak órák, mert már az utolsó nap volt. Na, szóval, és akkor jött az Ofő és azt mondta, hogy…mit is?
Hát tulajdonképpen nem mindegy?!
De most miért mondod, hogy kimászik a táskából? Csak egy szendvics… na jó, meg egy alma! De ezek nem tudnak mászni! Nem, anyu, még ha kukacok vannak benne, akkor sem tudnak ám mászni! Tulajdonképpen felfoghatnánk úgy is, mint egy biológia kísérlet! Sőt, szerinted hol lennénk ma, ha Fleming mindent elmosogat? És az ecsetpenész, akkor hogy jött volna elő a penicillinnel!?
Nna, én ezért nem ettem meg a szendvicsemet az utsó nap!
Nem tudom ki az a Karinthy, és különben is, én nem a bizonyítványomat magyarázom, hanem a táskámat. Jó, ígérem, elolvasom…De most akkor nem beszélhetnénk másról? Most már úgysem tudjuk meg, hogy maradt a táskámban az a szendvics. Majd beszélek a Zolival, ha elkezdődik a suli és megkérdezem, hogy miért nem ette meg.
Te,
anyu, kaphatok egy új iskolatáskát?
Fent: Molnár Olgi illusztrációja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése