Oldalak

2012. szeptember 5., szerda

Bertóti Johanna: A pillanat


    – Az új suliban biztos minden jobb lesz! – biztatta magát Peti fogmosás közben is. – Csak ez az első nap ne lenne ennyire nehéz. Talán jobb is lenne kihagyni. Mi lenne, ha csak második nap mennék be a suliba? Mi lenne... Akkor a második nap lenne az első nap. Csak azt a pillanatot éljem túl, amikor belépek az osztályba, néma csend, minden szem rám mered, Vendel bekiált valamit, amit nem hallok jól. Röhög az egész osztály. Persze ez nem történhet meg, mert Vendel nem lesz ott az új suliban. Szerencsére! Szóval belépek, néma csend, minden szem rám mered... valami történik, és röhög az egész osztály. Másképp nem tudom elképzelni. Az első padban ott ül Hanna, ő az egyetlen, aki nem nevet. Á, dehogy lesz ott Hanna... Ő sem lesz ott az új suliban... Szóval kivétel nélkül mindenki nevetni fog.
– Peti, indulnod kell! – kiáltott a konyhából anya.
Peti és apa némán mentek egymás mellett az iskola felé vezető úton. Már egészen közel voltak a sulihoz, mikor apa megszólalt:
– Aztán csak bátran! Húzd ki magad, és minden jó lesz.
    Peti ott állt az osztályterem ajtaja előtt, amin túl apa már nem kísérhette el. Valahogy úgy érezte magát, mint a mesebeli vitéz, aki az oroszlánnal készül megbirkózni. Peti megfogta a kilincset, összeszorította a fogát, és belépett.Néma csend. Minden szem rámeredt... És harsány nevetésben tört ki az egész osztály. A tanító néni a fejét csóválta. Történt valami a nevetés előtt. Talán egy második Vendel alig hallható megjegyzést tett, vagy lehet, hogy ugyanaz a gondolat futott át mindenki agyán. „Egy törpe lépett be az osztályba.” Peti ugyanis, itt az ideje, hogy elmondjuk, igen alacsony termetű kisfiú volt. Így aztán huszonhárom apró harmadikos azon nevetett, hogy van közöttük egy náluk is apróbb termetű gyermek. Ez mindig így volt. Az előző iskolában is ő volt a legalacsonyabb, még a lányoknál is alacsonyabb volt. Abban reménykedett, hogy nyáron kinövi az alacsonytermetűséget, de most úgy tűnt, nemhogy nőtt volna, de még jobban összement a többi gyerekhez képest.
Ott állt az osztály előtt lesütött szemmel.
– Ő Peti, az új osztálytársatok – szólt a tanítónéni. – Gyere, Peti, ez lesz a te helyed – azzal az első padhoz vezette a kisfiút. Peti leült. Meglepetten vette észre, hogy a mosolygó szőke kislány, aki mellette ül, alig látszik ki a padból.

Fent: Egri Mónika illusztrációja

Sulimese, folytatásos mese, 8/3. rész

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése