Bertóti Johanna: A kis vadgesztenye

    A kis vadgesztenye szörnyen irigykedett a szelídgesztenyékre. Ezt az irigységet már kiskorában ültették belé, hiszen az egész vadgesztenye faj szörnyen irigykedett a szelídgesztenyékre. Mivel az emberek a szelídgesztenyéket jobban szerették. Illetve a vadgesztenyéket egyáltalán nem szerették. Csak arra tartották őket érdemesnek, hogy az út két oldalát árnyékolják. A lehullott termésüket pedig mérgükben vagy unalmukban minduntalan rugdosták. A szelídgesztenyéket ezzel szemben abban a kiváltságban részesítették, hogy finomabbnál finomabb ételeket készítettek belőlük. 

A vadgesztenyéket hagyták elrohadni az útszélen.         

Szóval a kis vadgesztenye szörnyen irigykedett, és irigykedés közben nagyon remélte, hogy sikerül elérnie élete célját, hogy tudniillik, mikor eljön az idő, és az a különös erő húzza-vonzza le a földre, alaposan fejbe kólint egy járókelőt, és így áll diadalmas bosszút az emberi nemen igazságtalanságáért.

            Gyűjtötte-gyűjtögette minden erejét a kis vadgesztenye, és egy nap egyszer csak érezte, hogy eljött az ő ideje, az a különös erő igencsak húzza-vonzza lefele, és azt is észrevette, hogy valaki a távolból közeledik.

            – Tökéletes időzítés – gondolta a kis vadgesztenye, és tőle telhetően összpontosított, hogy az időzítés tényleg tökéletes legyen.

            Még néhány lépés. És kopp!

            A másodikos Karcsi szörnyen irigykedett Flórián nevű osztálytársára, mert a tanítónéni mindig Flórián rajzait dicsérte meg. Ha pedig netalán a Karcsi rajzára is mondott néhány jó szót, a Flóriánét kétszer annyira megdicsérte. Pedig Karcsi nagyon szeretett rajzolni, és nem is rajzolt rosszul.

            A harmadik iskolai hét környékén a tanítónéni azt a házi feladatot adta a tanulóknak, hogy következő órára készítsenek magukról egy rövid bemutatkozást.

            – Az lehet fogalmazás, vers, rajz, vagy bármi, a lényeg, hogy rólatok szóljon, és legjobban kifejezze, hogy kik vagytok.

            Karcsi az iskolából hazafelé menet azon törte a fejét, hogy mit készíthetne. Tudta, hogy Flórián rajzolni fog, azért arra gondolt, hogy valami különlegesebbel kellene előállnia.

            – Mi legyen az? Mi legyen az? – töprengett.

            Majd egyszer csak – kopp! – hirtelen ötlete támadt. Nem is az ötlet koppant akkorát, hanem egy kis vadgesztenye kólintotta fejbe. Vele együtt viszont az ötlet is felötlött Karcsi fejében.

            – Ez a kis vadgesztenye lesz a fej.

            Keresett egy nagyobb gesztenyét is, otthon négy gyufát szúrt belé, a kisebb gesztenyét pedig egy ötödikkel rögzítette a nagyobb gesztenyéhez, és kész is volt a vadgesztenye-emberke.

            A kis vadgesztenye boldogan ült a gyufaszálnyakon. Végre gesztenyeszámba vették.

Fent: Ovlachi Aliz illusztrációja