Ovlachi Aliz: Tenger-dal

Fák füle hallgat

zönge mesékre,

átfut a hajnal

holnapra, délre.

Ott van a tenger,

kék vize bomlik.

Kagylókba sugdos,

ki partjára omlik.

Hallgat a csiga,

okos, figyelmes:

néma a lelke,

vagy ezeréves...

Égre emelve

karja a napnak,

tenger tudása

van itt a halnak!

Pikkelye drága,

fényes szelence,

hogy itt él, nem máshol,

az éppen szerencse...

Tengeri csillag

mélybe ragyogna,

fény-tüze lobban

csend-kanyarokba.

Ropogó reggel

homokba fúrja,

ég kavicsával
a napot beszórja.

Fent Paul Klee: Szindbád című festménye