Miklya Zsolt: Fordulatszintek

Deák Panka illusztrációja

Én az alföldszinten lakom.

Innen a hegy ki se látszik.

Van felénk egy dombos lejtő.

Öreg Fordunk azon ázik.

Igazi domb erre nincsen.

Homokbucka annál inkább.

Ott terem a királydinnye.

Meg a zsíros libafarhát.

De ha a Ford nekilódul,

dimbek-dombok, lankák-lejtők

a magasból hova szállnak?

Nem nyithatnak ejtőernyőt.

Múltkor túlléptük a dimbet

meg a dombot a határnál.

Kevesebb a lombos erdő,

több az alagút a pályán.

Apa mondta, hogy a hegyek

nálunk még csak középhegyek.

Anya mondta, hogy a magas

hegyek között nyugton legyek.

De azt nem gondoltam volna,

hogy a magashegyek között,

ahol sok a húzós lejtő,

öreg Fordunk épp csak döcög.

Apa se gondolta volna,

hogy a borókaszint fölött

kezdődik a kuplungcsere.

És hogy anya mindig köhög.

S ha már megúsztuk a cserét,

s láttunk kilenc tengerszemet,

és egy szatyor rókagombán

kihúztunk még egy fél hetet,

öreg Fordunk visszafordul,

végre tényleg lejt a lejtő,

meg se áll az alföldszintig,
nem kell hozzá ejtőernyő.