Miklya Luzsányi Mónika: Iringó és Imola (részlet)

Meleget hoztam

A hajnal hűvös harmattal ébresztette a tündérikreket.
– Ébredj, Iringó! Ébredj, Imola! Tavasz van végre!
Iringó egy ugrással kipattant az ágyból.
– Itt a tavasz! A kedvenc évszakom! Iriri-ururu! Gyere Imola, ébresszük fel a barátainkat!
De Imola álmosan dörzsölgette a szemét:
– Jaj, Iringó… Hagyjál… Hadd aludjak még egy kicsit.

Mészöly Ágnes: Télbefőtt

Kánikulás a délelőtt,
de jó, hogy van még télbefőtt.
A pince őrzi meg nekem,
s ha a nyarat nem kedvelem
lecammogok.
Hűs, sötét rumli szerteszét
nosza, a polc elé a szék,
mint esztékában öregek
csendben várnak az üvegek.
Majd felnyitok
egyet mindjárt a sok közül.
Na, lássuk csak, minek örül-
nék, legjobban ma délelőtt,
melyik a nyertes télbefőtt?
Homályosan
láttatja csak a celofán:
itt girhes varjú ül a fán,
ott hóember meg hókutya.
Kővé gyúrt hógolyó nyoma,
halálosan
pontos találat. Ebben itt
egy karácsonyi reggelit
tettem el. Abban latyak,
fád olvadásos hangulat.
Azaz talán
legyen inkább a síelés,
vad suhanás és lábtörés,
vagy szelíd fagyos éjszaka,
szenes vaskályha rossz szaga.
Kés vagy kanál
kell még, feltépni snassz dolog
csak a gumit. És nassolok
és önfeledten hűsölök,
hiába nyár, a tél örök.

Miklya Zsolt: Fordulatszintek

Deák Panka illusztrációja

Én az alföldszinten lakom.

Innen a hegy ki se látszik.

Van felénk egy dombos lejtő.

Öreg Fordunk azon ázik.

Igazi domb erre nincsen.

Homokbucka annál inkább.

Ott terem a királydinnye.

Meg a zsíros libafarhát.

De ha a Ford nekilódul,

dimbek-dombok, lankák-lejtők

a magasból hova szállnak?

Nem nyithatnak ejtőernyőt.

Múltkor túlléptük a dimbet

meg a dombot a határnál.

Kevesebb a lombos erdő,

több az alagút a pályán.

Apa mondta, hogy a hegyek

nálunk még csak középhegyek.

Anya mondta, hogy a magas

hegyek között nyugton legyek.

De azt nem gondoltam volna,

hogy a magashegyek között,

ahol sok a húzós lejtő,

öreg Fordunk épp csak döcög.

Apa se gondolta volna,

hogy a borókaszint fölött

kezdődik a kuplungcsere.

És hogy anya mindig köhög.

S ha már megúsztuk a cserét,

s láttunk kilenc tengerszemet,

és egy szatyor rókagombán

kihúztunk még egy fél hetet,

öreg Fordunk visszafordul,

végre tényleg lejt a lejtő,

meg se áll az alföldszintig,
nem kell hozzá ejtőernyő.

Nyulász Péter: Hó volt

Hó volt, hó nem volt, kékül az égbolt, ez már szép nap!
Függönyrojtos végig minden, mégsem csordul hisz csak jégcsap.
Zöldül a völgy, ám benne a tölgynek száz csupasz ága mind csupa szálka.
Messze a nyár még, hosszú az árnyék, két negyedév míg érik a málna.
Éjjel a fagytól dermed a tájék, játék még csak délben a plusz fok.
Várom a végét, jöjjön a húsvét, innen már az pár nap nem sok.
Rügy megeresztő enyhe a szellő, órák múltán itt lesz persze,
s mint konfettit szilveszterre - szilvafa szórja a szirmát szerte.