 |
| Paulovkin Boglárka illusztrációja |
- Nem vagyok álmos.
- Pedig már este van.
- Akkor csináljunk úgy, mintha reggel lenne.
- És ha most reggel van, akkor mit csinálsz?
- Alszom.
- Reggel?!
- Persze. Mert hétfő reggel van, és iskolába kell menni.
- Akkor fel kell kelni!
- De én nem akarok. Álmos vagyok.
- De hisz az előbb azt mondtad nem vagy álmos!
- Az még akkor volt, amikor este volt.
- Értem. És most reggel van. Hétfő reggel. Reggel jó aludni?
- Igen, mert akkor világos van.
- Hát nem jobb sötétben?
- Nem.
- Miért?
- Mert mozog a fal. Ott ahol olyan sötét.
- De hát az csak egy folt.
- Most, reggel. De este lába nő és karja. Sok ujjal és szarva is lesz.
- És mit csinál?
- Mondom, mozog.
- Mit még?
- Nem hagy aludni.
- Miért nem hagy?
- Talán unatkozik. Én is szoktam.
- Hát játssz vele!
- Mit?
- Álomkergetőst.
- Az milyen?
- Megkéred, hogy bújjon el! Utána te is elbújsz.
- Hogyan?
- Nem tudom. Esetleg a paplanod alá?
- Az nem jó. Ott is megtalál.
- Akkor az ágy alá?
- Ott sötét van.
- Hm, hát ez nehéz kérdés.
- Tudom, már! Becsukom a szemem!
- De mi van, ha így elalszol?
- Nem baj, hisz este van.
- Hát nem reggel?
- Nem. Este. Álmos vagyok.
- Akkor aludj! Én most kimegyek.
- Jó. De ugye nem csukod be az ajtót? És azt a kis lámpát is égve hagyod?
- Igen. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát. Majd mondd meg a foltnak, amikor kimész, hogy mindjárt játszunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése