Oldalak

2024. június 19., szerda

Gertheis Veronika: Én láttam

Szüdi János illusztrációja

Én ugyan be nem teszem a lábam a Balatonba! Még a kislábujjam hegyét sem. Mégis mit gondolnak? Nem hisznek nekem, pedig láttam! Ezzel a két szememmel, itt, ni. Egy szemmel is láttam, direkt kipróbáltam, lehunytam először az egyiket, aztán a másikat. Jobb szemmel néztem a nagy kövér bácsit a parton, ballal a fényes cseppeket, ahogy legurultak a hasán. Aztán megint jobbal, hogy a bácsi feltápászkodik és a parthoz lépked, megint ballal, ahogy kapkodja a lábát a forró homokban. Aztán becsuktam a szemem, mert nagyon kellett nevetnem az ugráló görögdinnye-pocakon. 

Épp akkor nyitottam ki a szemem (mindkettőt), amikor beért a vízbe, egészen mellkasig. A bácsi kalimpálni kezdett, mint én a tanmedencében, de ő a víz fölött csinálta. Nem is ért vele sokat, egyből elsüllyedt. A víz alatt kell kalimpálni, ha úszni akarsz. Ő azonban fogdosta a levegőt, kapaszkodót keresett. Aztán placcs! eltűnt a vízben, többé nem bukkant fel.

„Még, hogy cápa!” nevetnek rajtam. Nem értem, mi ezen a vicces. Igaz, akár medúza vagy polip is lehetett volna. Polippal egyszer én is találkoztam, amikor még kicsi voltam. Apa vitt be, a sárga úszógumiban. Azon is voltak polipok, biztosan azért jött oda. Persze, pont akkor, amikor Apa egy pillanatra eltűnt a hátam mögül. Szerintem kiszagolta, hogy egyedül vagyok. A polip odaúszott, és fogdosni kezdte a lábamat. Én kiabáltam, hogy „Apa, Apa!”, de ő nem volt sehol. Aztán jó nagyot rúgtam a polipba a víz alatt, és erre elúszott. Apa nagyon büszke volt rám, amikor elmeséltem neki. Gyorsan ki is mentünk a partra egy fagyiért, neki meg egy hideg sörért. Vicces volt, hogy az orrát hűtötte vele.

De a bácsit cápa támadta meg, ebben biztos vagyok. Ha valaki a közelben lett volna, hallotta volna a cápafogak csattogását. Anya szerint ez hülyeség, senki sem hallotta a csattogást. Nyilván, mert ki menne oda, ahol pont az imént egy vérszomjas fenevad falt fel egy szép nagy, kövér bácsit?

Szóval mondhatnak akármit, én nem megyek be a vízbe. Legfeljebb oda, ahol még lelátok az aljára. Úgyis szeretnék egy szép, piros korallt találni a magyar tengerben.

a szerző illusztrációja

Szerkesztette: Komjáthy Nessie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése