Oldalak

2023. október 28., szombat

Dobó Dorottya: A rácegresi kakas

Szántói Krisztián illusztrációja

 

       Rácegresen élt egy gazda, akinek volt egy szeretett kakasa. Nem ő volt a legeszesebb állat a baromfiudvarban, de a gazda szerette, mert a fiára emlékeztette. El is nevezte a fia után Fricinek. Mindketten rajongtak a nőkért, s a kakasnak nem számított, hogy az illető gyöngytyúk, galamb, hattyú, páva, túzok vagy kecske, ha szemet vetett egy ifjú hölgyre, akkor bizony nem ismerte azt a szót, hogy nem. A gazda ilyenkor nyugtatólag megsimogatta Frici fejét, megigazgatta a taréját, hátha ezzel elősegíti sikereit a fehérnépnél, a kakas pedig erre rendre keresett egy trágyadombot, és addig tunkolta bele a fejétt, amíg egy nagy masszává össze nem állt. A gazdában ez a fia metál korszakát idézte, és nem tudott haragudni a kakasra.

2023. október 26., csütörtök

Miklya Zsolt: Borzderes bánat - kezdő marhatartóknak


Szabó Imola Julianna illusztrációja

 

Borzderes ballang, borzboci kérdi: Mivégre?

Csak ide borzom, alra vagy felre, a végre.

Borzboci ballang, borzderes kérdi: Na. Megérte?

Tengeri sóhajt: Hány csövem elment! Még mi kéne?

Bú-boci bámul, hiába cselleng. Fenébe!

Deres karámból bánatosan néz az égre.







2023. október 23., hétfő

Smelka Sándor: A napraforgó

Szoboszlay Eszter illusztrációja

 

     A főmérnök elégedetten nézett végig a hüledező, csodálkozó látogatókon. Egy napraforgómező kellős közepén álltak.
     – Úgy érti, főmérnök úr, – kérdezte egy napszemüveges fickó – hogy ezek a napraforgók mind műnapraforgók?
     – Bizony, kedves uram, – dörzsölte a kezét a főmérnök – ameddig a szem ellát, ezek mind az eredeti növényhez megtévesztően hasonló gépek.
     Most egy tanárnő-arcú asszony állt meg a mérnök előtt, és összehúzott szemöldökkel a következőt kérdezte:
     – És mondja csak, kedves uram, mi ennek az előnye?
     A főmérnök elővette a tanárnő-arcú asszonyoknak szánt legnyájasabb mosolyát.
     – Gondoljon csak bele, asszonyom, ezek a gépek a modern technikának köszönhetően, ugyanúgy előállítanak napraforgó magot, mint az igazi növények, de ezzel együtt napenergiát is termelnek, hisz – napraforgók lévén – arra fordulnak, amerre a nap jár.

2023. október 21., szombat

Halász Bálint: Méh Ignác

 

Rumi Friderika illusztrációja


     Méh Ignác szeretett méh lenni. Korán kelni. Sárga-fekete csíkos köpenyt ölteni. A többi társával kirepülni. A réten szorgoskodni. Összegyűjteni a virágport. A munka közben a többiekkel együtt zümmögni. Amikor tele lett a kosár, társaival a kaptárba visszatérni. Látni, közös munkájuk gyümölcsét, hogy gyűlik a temérdek méz. A sárga-fekete csíkos köpenyt szögre akasztani, elegáns csupa arany ruhára cserélni. Színházba sietni. A törzshelyén leülni. Aztán várni, hogy minden elsötétül, a függöny fellebben. Remélni, aznap őt szólítják ki. Csodálni, ahogy egymás után felröppennek a színpadra a méhek, akik aznap táncolni fognak. Ámulni csillogó szárnyukat. Szinte érezni könnyed reptük által megrajzolt virágok illatát: nyáriorgonát, mézontófüvet, levendulát. Az előadás végén tapsolni. Fütyörészve hazaindulni. Otthon, a rengeteg méhágy között megtalálni a sajátját. Belebújni, elmerengeni a sok szépségen, amit látott. Magára húzni az apró dunyhát, jó éjt kívánni ezer méhtestvérének, és elaludni.
     Méh Ignác szeretett méh lenni. De amit igazán szeretett volna: igazán igazi méh lenni. Táncoló méh. Csakhogy nem tudott táncolni. Gyerekkorában még ment. Bár az inkább bolondozás volt. De akkor egyszer a méhanyakirálynő rámosolygott, hogy milyen ügyes.
     Ez az egy pillantás elég volt, Méh Ignác szíve megtelt boldogsággal, magasba szállt, az égben bukfencezett. Mindenkinek tátva maradt a szája. Összesustorogtak, micsoda tehetség.

2023. október 19., csütörtök

Lukács-Kis Panka: ZZZZZ

 

Vajda Melinda illusztrációja



Zümmögve zöngés

zizgés, zengés.

Zengve zümmög

zöngve zizeg.

Zajongva zúgó,

zörgő zajlás.

Zordon zengés

zenés zörgés.

Zendülő zene

zizegő zaj

zörrenő zönge.

Zizzenő méhraj.



Szerkesztette: Miklya Zsolt







2023. október 17., kedd

Dobó Dorottya: Méhfalvy Zümőke

 

Jaskó Emőke illusztrációja

     Zümőke volt Mézfalva egyik legszorgalmasabb méhecskéje. Fáradtságot nem ismerve gyűjtötte a nektárt és porozta a virágokat, ám a telhetetlen méhkirálynő sosem volt vele elégedett. Hol túl ragacsos volt a nektár, amit hozott, máskor meg nem ragadt eléggé. Volt, hogy a méz színe miatt panaszkodott a gonosz méhkirálynő, máskor a szaga, a hangja, a cseppenése, a csurranása vagy csak úgy a méz állaga nem tetszett neki, de még az is előfordult, hogy egy nagy adag kifogásolhatatlan mézet a folyóba borított. A méhek ilyenkor ijedten összerezzentek, de senki nem mert szembeszegülni vele.
     Zümőke egyre kimerültebb és egyre szomorúbb volt. A sok cipekedéstől kiszáradt a szárnya, bütykös lett a lába, és még a pollenallergiája is időről időre kiújult, s minden évben egyre rosszabb lett. Sokszor álmodozott arról, hogy elhagyja Mézfalvát, de ilyenkor kinevette őt a többi méh: Bizi, Büzi, Gizi, Güzi és Pál.
     – Mégis hová mennél? –  nevettek. –  Nem értesz máshoz, csak a mézhez. –  mondták.

2023. október 14., szombat

Majoros Nóra: Zümmög a zélet

 

Szabó Imola Julianna illusztrációja



zümmög a reggeli álom

zirreg a méhraj a zágon

kúszik a fénycsik a zágyon

cseppen és csurran a méz


serceg a tálon a zalma

ébred a zéhem a zajra

zümmög a zétel a gázon

zirreg a zérben a vér


zümmög a zészaki szél

zerreg a záporeső

zakatol a zivatar

szuszorog a bedugul a zorr


nyiszorog a zárban a kulcs

perceg a zoduban a szú

zörrög a zöng a beszéd

zümmög a zongorahúr


zümmög e zerrel a rét

zürrög a zűrben a zút

csillag a méhe a zégnek

fénylik a kas: a tejút




Szerkesztette: Miklya Zsolt










2023. október 12., csütörtök

Takács Viktória: Zümelda szabadságra megy

 

Takács Viktória illusztrációi

    A kasban nagy volt a nyüzsgés. Méhek jöttek-mentek, hoztak-vittek, legyezgettek, és közben folyton kérdezősködtek.
    – Mama, hova tegyük a friss nektárt?
    – A jobb kettes sejtbe, kicsikém.
    – Anya, meddig kell még legyezgetnem?
    – Mindjárt jó lesz, kedveském.
    – Mamuska, nem láttad a csíkos harisnyámat?
    – A bal felső fiókban van, édesem.
    Zümelda királynő fáradtan ült a trónszéken és masszírozta a halántékát, mert a feje már harmadik napja hasogatott. Csüggedten válaszolgatott, irányított, intézkedett, kézben tartott, biztosított és vigasztalt – közben a potrohát tapogatta hitetlenkedve. – Vajon mikor nőtt ekkorára? 
    A telefon fontoskodóan csörgött, de Zümelda királynő unottan szólt bele. A szomszéd kasból óránként telefonált az anyósa, aki megállíthatatlanul csacsogott apró-cseprő intézni valókról, ismeretlen ismerősök ügyes bajos dolgairól.
    Zümelda bánatosan bólogatott, közben mutogatott és hangtalanul tátogott, így irányította zsibongó családját.
    Este, amikor végre minden méh álomba zümmögte magát, és elcsendesedett a kaptár, Zümelda tágra nyílt szemmel bámult a sötétségbe.
    –  Nem lesz ez így jó –  gondolta.
    Másnap hosszú percekig nem ismerte fel a fáradt arcot, aki a tükörből pislogott rá álmosan.
    –  Hova lett a mindig kíváncsi, álmodozó, lendületes kis Zümelda, aki egykor volt?
    Aztán elkezdődött az újabb nap:
    –  Mama, kirepülhetünk már? –  hangzott az első kiáltás.
    –  Anya, nekem nem maradt reggeli, megint befalták a nagyok! –  jött a következő.
    –  Drágám, ugye tudod, hogy ma jönnek a szállítók? –  zümmögte a király.
    –  Annyira unom –  suttogta Zümelda.
    Amikor megcsörrent a telefon, a királynő felkiáltott:
    –  Elég volt! Szabadságra megyek!

2023. október 7., szombat

Várfalvy Emőke: A méhecskepásztorok

 

Perecz Annabella illusztrációja

    Kopogtattak az ajtón.
    Nem volt kérdés, hogy ki az. Így csak Ambrus János, a Hargita legidősebb medvéje tudott zörgetni.
    – Magával meg mi történt? – bámult Nagyszékely a kissé görnyedten álldogáló óriásra.
    – Urambátyám, azokról a méhekről lenne szó – dörmögte Ambrus János és elvette a mancsát az orra elől, ami legalább duplájára dagadva vöröslött marcona képe közepén.
    – A mindenségit – vakarta meg a fejét Nagyszékely.
    – A legutóbb megállapodtunk valamiben, ugye, urambátyám? – húzta ki magát a medve, amitől a tornác tetőlécei mind egyszerre jajdultak fel.
    Nagyszékely bólintott, s miután a medve eltűnt a porta végén burjánzó rengetegben, bekiáltott a házba:
    – Gyere, menni kell!

2023. október 5., csütörtök

Bertóti Johanna: Méhekkel

 

Bódi Kati illusztrációja

Írni kéne. De mit, s minek?

Versem belül mozog-izeg.

Hűt, ha kell.

Fűt, ha kell.

Mint te, méh, ha 

repdesel.


Torkom szorít, benne horog.

A hálóban izeg-mozog

a hangom

s énekem,

ezt figyelem

éberen!


De átszakad most valami,

végre minden pont az, ami.

Újra itt,

újra most

a méhekkel 

táncolok.


Sírni kellett. Jó hangosan.

Mi zárva volt, most kirohan.

A dalom

fújja szél.

Sok méh velem

döngicsél.





2023. október 3., kedd

Majoros Nóra: A tündér csillaga

 

Bódi Kati illusztrációja


    Az égi kasban, a Tejút egy szegletében száguldozott egy üstökös. Izzó magjából itt-ott elhagyott egy darabkát. A leszakadt szemcsék zirregtek, zurrogtak, mint egy raj űrbéli méh, libbentek erre is, arra is a semmiben, aztán lezuhantak a legközelebbi égitestre.
    Egyszer egy ilyen kődarab addig fészkelődött, míg magához nem vonzotta egy nagy, kék bolygó: a Föld. Teste apró volt, ám ahogy zuhant át a légkörön, olyan nagy fénnyel izzott, mint egykor az üstökös. Pici szíve égett, egyre kisebbé és sűrűbbé tömörödött.
    A meteorit cickafarkak, mezei zsályák és útifüvek között csapódott be egy réten. A nyár már sárgára perzselte a kalászokat, így egy száraz fűcsomó lángot fogott az izzó kőtől, majd egy pillanat alatt ellobbant. Kisujjkörömnyi kráter közepén pihegett a meteorit. Tüze lassan halványult, de a felülete fénylett, mint egy rózsabogár.