Oldalak

2021. július 30., péntek

Csík Mónika: Az egér és a bűnbánó elefánt


Illusztráció: Damó István

 

Csík Mónika:  Az egér és a bűnbánó elefánt

 
Szerelemre lobbant egy kis
hetrefüles egérke,
meg is hívta választottját
otthonába, ebédre.

Kitakarított a lyukból
mindenféle kacatot,
végezetül rózsákat vett
két vagy három tucatot.

„Egérszag ellen pont jó lesz”
– szimatolta lelkesen,
csak vázája nem volt hozzá
– elfeledte teljesen.

„Elhintem az ajtó előtt!”
– kapott észbe hirtelen,
„Ne gondolja, hogy egy egér
éppenséggel nincstelen.”

„Igaz, hogy a felmenőim
templomkertből származnak,
ám én már e szekrénysarkot
tekintem a házamnak.”

„Sajt is akad, búzaszem is
áll a csűrben, zsákszámra,
megdézsmálom bármikor, csak
jussak fel a párkányra…”

Így cincogott, miközben a
rózsát szórta szerteszét,
észre sem vette az éppen
betoppanó kedvesét.

Pedig a hölgy lába alatt
rengett a föld rendesen,
ormányával trombitált is
üdvözlésképp, lelkesen.

„Cincogikám, merre bújtál?”
– téblábolt a lyuk körül,
hisz az egér ki se látszott
a sok rózsaszál közül.

Rá is lépett véletlenül
szerelmének lábára,
jó, hogy nem tiport rá annak
összkomfortos házára.

Így is lett nagy ribillió
– lesántult az egérke,
az elefánt sírta: „Te is
ráléphetsz az enyémre!”


 


2021. július 27., kedd

ROMHÁNYI JÓZSEF: A BŰNBÁNÓ ELEFÁNT

 

 

Illusztráció: Damó István

 

Romhányi József: A bűnbánó elefánt 


Az elefánt elmélázva
a tópartra kocogott,
és nem vette észre lent a
fűben a kis pocokot.
Szerencsére agyon mégsem taposta,
csak az egyik lábikóját
egyengette laposra.
- Ej, de bánt, ej, de bánt! -
sopánkodott az elefánt.
- Hogy sajnállak, szegényke!
Büntetésül te most tízszer
ráhághatsz az enyémre!"


   

2021. július 23., péntek

Adamik Zsolt: Romhányi József Attila: Születésnakobra

 


Illusztráció: Vadas Máté
  Adamik Zsolt

Romhányi József Attila: Születésnakobra
pluszsoros


39, hejj, lettem én
Meglehetősen fess legény
Apa hasa

A negyventől egyre leng csupán
Szíjjal szorítja vissza mán'
Csecse-becse

Meg milye van ugyan még neki?
Macskája, búja kergeti
Önsorsa rontja
            és a Születésnakobra

miatt lám, most is
olyan kis reszketi.
Az életet lekéste:
a bolhából magába bolondot csinált.

De eleszántsa már ki a fájt
valami ekéző elefánt belőle!
vagy mint tevéből a tavában

tíz ponty poronyt a tétova magányt
PLS cipeltes púpjából jóba rágja át. Pont.
(Vagy legyen egy pöszke szú, ki
szúnyögve lelke tátongó halállát
szívva szúrja szét?)

Mindegy: a zsizskedő világban röghegyek.
Már röhögve másznám: boldog legyek?
Egye fene,

de döntésem plezúros rímbe hegelve
kaparom folyton… ám ha
jön majd (mert jön) az a ’zúr,
mi lélekbe kék,
bamba magamba
jól leszek, mert hagyom.
Szép élet: tagelj be.

kívánok magamnak jót, s a jóból sokat.
S a Születésnakobra sziszegve bólogat…
De nem mar.             Tán nem mer.

 



2021. július 16., péntek

ROMHÁNYI JÓZSEF: GYÍKREGE

Illusztráió: Demény Andrea

 GYÍKREGE

Szerette volna a
gyík, ha kitudódna:
ő a félelmetes
bősz sárkány utóda.
Hogy sor ne kerüljön
kétkedő vitákra,
dúlt-fúlt, pofikáját
szörnyűre kitátva.
Aztán bizonyságul
mesékből idézett,
hogy váltak ebéddé
szűzek és vitézek,
miként mondott misét,
szagosat a püspök,
hogy egyházmegyéje
ne lehessen früstök.
Röhögte a szájast
szűz lúd, vitéz kácsa:
- Itt az ebéd! Kapj be
te mafla pojáca! -
Hátrált a regélő
kínos zavarában,
erre már a légy is
felkuncogott bátran.
Ám nyomban megtudta
szegény saját kárán:
Aki ennek bohóc,
lehet annak sárkány...

2021. július 14., szerda

Bertóti Johanna: A róka és a holló

 

 

Illusztráció: Czakó Rita

Bertóti Johanna: A róka és a holló
+ egy variáció Romhányi József nyomán



Álljon itt kezdetnek a három karakter:
A róka, a holló s egy darab camembert.


Jókora sajt pihen egy tisztás peremén.
Hogyan került oda, meg nem fejthetem én...


Egy holló érkezik, kémleli a sajtot,
Egyik fa ágán ül, a szárnyával csapkod.


Ő maga sem tudja: merje megkóstolni?
Mi van, ha mérgezett, vagy túl régi holmi?


Ha jobban megnézi, hát, elég penészes...
S ekkor jön a róka – enyhén szólva éhes.


Ámde gyanús neki, hogy hollónk nem mozdul.
Lehet, el akarja veszejteni orvul?


Így aztán megszólal: „Kedves holló koma,
tálalva van, látja, a finom vacsora.”


Erre így a holló: „Róka koma, kérem,
csakis Ön után majd, legyen a vendégem.”


Erre meg így felel a ravaszdi róka:
„Hogy Ön előtt egyek, szó sem lehet róla!


Illetlenség lenne, kérem, parancsoljon!”
Mire így a holló: „Csak Ön után, mondom.”


Így a magáéból egyikük sem hagyna.
És ekkor előjön a fűből egy hangya.


Jó izmos egy szerzet (nem jelentettük be,
csak besétál lazán a történetünkbe.)


Nem is tétovázik, megfogja a sajtot,
amire a holló meg a róka hajtott.


És camembert-estől eltűnik a hangya,
Pontosan így történt, egy szavam se hanta. 

Nagy Izabella: KentaÚr Keddje

 

 

Illusztrációk: Klesitz Piroska
 

Nagy Izabella: KentaÚr Keddje

KentaÚr vágtázott a kávézó felé,
kedden zöldebb fűre vágyva,
patája dobogott, keze kettétárva,
széles mosolya, mint egy hercegé.

Izgalmában szakállát simította,
lófarka libbenve verte a combját,
leülni nem tudott, ez azért frusztrálta,
de kivárta, míg megszólítják.

Rókakutyás Gergő pacsizott vele,
kérdezte, a hideg tavaszra levedlette-e
fénylő fekete szőrét rövidebbre,
de KentaÚr legyintett, máson járt az esze.

S hogy mi lett ezután, ne is kérdezzétek,
Gergő és KentaÚr még összenéztek,
bólintottak majd újra lepacsiztak,
így lett vége a keddi kávézós mesének.

Szerdára extrazöld füvet akcióznak,
kár, hogy KentaÚrnak nem való, csak lónak.



2021. július 9., péntek

Batki Zsolt: Állati ABC versek

 

Batki Zsolt: Állati ABC versek


A (A Patahad)

Csattan a nagy patahad,
ablak alatt ha halad.
Hat baka dalra fakad,
harsan a vad csatadal.

Abrak a szalma s a zab,
Falja a nagy patahad.
Hasban a szalma zamat,
azzal a harcba szalad.

Illusztráció: Gyólai Gabi


D (Dunyha dal)

Döng a dongó, duruzsol a darazsa,
égi lángnak hunyorog a parazsa.
Dundi disznót delejez a dagonya,
így lel álmot eme mese pagonya.

Dúl a dámvad, derekasan döfödi
ellenségét, hazafele löködi.
Dúcban durmol, didereg a denevér,
Holddal ébred, nyugovóra vele tér.


F (Fecskefiak)

Fészke fogja fenn a falat.
Főzve fészke finom falat.
Felhők felé fickándozik,
felszín fölött falatozik.

Fiókahad felficsereg,
folyton falánk füstisereg.
Fagyos falvak feledhetik,
forró földön felfedezik.

Fejünk fölött fehér félig,
földre fekve feketélik.
Farka fura félhold forma,
felhőn futó farvitorla. 


V (Vízi vers)

Víg a vidra vízivára
vendéget vár vacsorára.
Vén Varangy a vízimolnár
vágtat hozzá vízilóján.

Vigyázz, Varangy,
veszélyben vagy!
Vadulni vágy vízilovad.
Vérgőzösen vesztedbe visz,
véredtől lesz veres e víz.

Vizek véne,
Varangy néne!
Ez volna a versem vége?
Vagy egy vitéz vállalkozna,
hogy e vaddal viaskodna?

Van egy vitéz,
vakarcs vigéc,
vízcseppnek a válláig ér.
Víziló is viccnek veszi,
vacak vértjét vajjá veri!

Vakmerő a vízibolha,
vasat vet a vízilóra.
Így a vágta végét vágta,
vonulhatnak vidra várba.

Víg a vidra vízivára,
vidra, varangy vacsoráznak.
Díszfogás a vízitorma,
azt eszi a vízibolha. 

 

2021. július 6., kedd

ROMHÁNYI JÓZSEF: BORZ

lllusztráció: Németh Tibor

 

 ROMHÁNYI JÓZSEF: BORZ


A büszke borzanya összetoborzott
néhány csellengő borzot,
hogy szívének féltett kincsét,
hat kicsinyét megtekintsék.
– Nézzetek! Ez itt a mennyország!
mondta dédelgetve
hat egyszülött borzát.
Ám a bámészkodók formátlannak,
torznak találták a sok torzonborz borzat.
Szólt az egyik, egy értelmesforma,
kinek kedélyét e látvány felborzolta:
– Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
ez az alom meleg kis családi fészek.
Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:
…egyszerűen borz-alom…