Oldalak

2021. június 30., szerda

Nyulász Péter: Telem

 

 

Illusztráció: Zsengellér Lizi
 

Nyulász Péter: Telem
 
Nyugalom, Csillagom! Egy nap
lesz egy hold föld, hol kel a zab
s mellette marad még elég terem,
hol felépülhet egy terem,
ahol tarthatom, ami terem.
S akkor a jólét is ott terem,
hol ama magot a kamrámba rakom lomha halomba,
ha pedig tele a fele, loholok a malomba -
még a nyári hőségben, s így aztán 
bőségben telik a telem.

 

 

2021. június 29., kedd

Miklya Zsolt: Múzeumi tárló

 

 

 Illusztráció: Tuza Edit


Miklya Zsolt: Múzeumi tárló
 
Egy ökörszem
egy szamárfül
egy medvetalp
egy macskabajusz
 
Egy pitonbőr
egy tevepúp
egy leopárdfolt
egy páviángallér
 
Egy zergetoll
egy rigócsőr
egy zebracsík
egy fecskefarok
 
Egy flamingónyak
egy kenguruzseb
egy krokodilkönny
egy oroszlánkarom
 
egy elefántormány
egy teknőcpáncél
egy ámbráscetfog
egy pókhálófonal
 
egy pávaszempikkely
egy bagolysuhanás
egy roppanó gally
a talpam alatt

2021. június 25., péntek

Lackfi János: A HANGYA ÉS A TÜCSÖK - VÁLTOZATOK

 

Lackfi János
A HANGYA ÉS A TÜCSÖK - VÁLTOZATOK
 


1.
Egész nyáron által dolgozott a hangya,
Gyűjtötte a morzsát majd beleszakadva.
Csak a hegedűjét nyaggatta a tücsök,
Nem maradt kenyere, mindössze egy csücsök.
Odament a hangya, rögtön szidni kezdte:
– Télen, ha majd koplalsz, jussak az eszedbe!
– Állj le a dumával, legyél te is laza!
Ne menj többet haza, vár minket a plaza!
A tücsök hegedül, a hangya meg dobol,
Pénzben úsznak egy nagy plazában valahol!
 





2.
Egész nyáron által dolgozott a tücsök,
Hogy legyen kenyere, ne csupán egy csücsök.
Csak a hegedűjét nyaggatta a hangya,
Mint ajtónyikorgás, olyan volt a hangja.
Közeledni érzi a tücsök a vesztét,
Odamegy, hogy adjon pár hegedűleckét.
A hegedülésbe magát beleélte,
A hangya meg eltűnt, mire körbenézne.
Hazamenvén látja, hogy üres a kamra:
– A rohadt életbe, tolvaj volt a hangya!

 
 

 

 

3.
Egész nyáron által dolgozott a hangya,
Gyűjtötte a morzsát majd beleszakadva.
Csak a hegedűjét nyaggatta a tücsök,
Nem maradt kenyere, mindössze egy csücsök.
Odament a hangya, rögtön szidni kezdte:
– Télen, ha majd koplalsz, jussak az eszedbe!
– Figyelj, hangya koma, úgyis rövid a lét,
Itt a kóser szilva, gurítsuk le a lét!
Egész késő őszig mattrészegek voltak,
Folyton csak piáltak, közben meg daloltak.
Tél jöttén ott hevert a tücsök s a hangya
Boldogan, részegen és halálra fagyva.




 

Illusztráció: Szüdi János



 

Lackfi János: A HANGYA ÉS A TÜCSÖK - VÁLTOZATOK

 

Lackfi János
A HANGYA ÉS A TÜCSÖK - VÁLTOZATOK
 


1.
Egész nyáron által dolgozott a hangya,
Gyűjtötte a morzsát majd beleszakadva.
Csak a hegedűjét nyaggatta a tücsök,
Nem maradt kenyere, mindössze egy csücsök.
Odament a hangya, rögtön szidni kezdte:
– Télen, ha majd koplalsz, jussak az eszedbe!
– Állj le a dumával, legyél te is laza!
Ne menj többet haza, vár minket a plaza!
A tücsök hegedül, a hangya meg dobol,
Pénzben úsznak egy nagy plazában valahol!
 





2.
Egész nyáron által dolgozott a tücsök,
Hogy legyen kenyere, ne csupán egy csücsök.
Csak a hegedűjét nyaggatta a hangya,
Mint ajtónyikorgás, olyan volt a hangja.
Közeledni érzi a tücsök a vesztét,
Odamegy, hogy adjon pár hegedűleckét.
A hegedülésbe magát beleélte,
A hangya meg eltűnt, mire körbenézne.
Hazamenvén látja, hogy üres a kamra:
– A rohadt életbe, tolvaj volt a hangya!

 
 

 

 

3.
Egész nyáron által dolgozott a hangya,
Gyűjtötte a morzsát majd beleszakadva.
Csak a hegedűjét nyaggatta a tücsök,
Nem maradt kenyere, mindössze egy csücsök.
Odament a hangya, rögtön szidni kezdte:
– Télen, ha majd koplalsz, jussak az eszedbe!
– Figyelj, hangya koma, úgyis rövid a lét,
Itt a kóser szilva, gurítsuk le a lét!
Egész késő őszig mattrészegek voltak,
Folyton csak piáltak, közben meg daloltak.
Tél jöttén ott hevert a tücsök s a hangya
Boldogan, részegen és halálra fagyva.




 

Illusztráció: Szüdi János



 

2021. június 23., szerda

Fodor Veronika: Apróhirdetés-rovat


Illusztráció: Vadas Máté

Fodor Veronika: Apróhirdetés-rovat


    A hirdetőiroda szerkesztősége már reggel 7-kor kinyitotta az ajtót. Borz kisasszony akkurátusan fordította el a NYITVA feliratot, a láncon himbálózó táblácska sokáig kopogott a tejüvegen. A hirdetni vágyók csak úgy ömlöttek be az ajtón. Na, jó, volt, aki repült, volt, aki csúszott és akadt, aki a földön szedte a lábait.
    Az apróhirdetések egy része Jupiter úrhoz tartozott, aki mondhatni már vén róka volt a bizniszben. Tintafoltos asztalánál már kisebb tumultus alakult ki. És Jupiter ettől nem volt túlságosan boldog. Laposan nézett ki sildes sapkája alól miközben cigarettafüst borította homályba. Éppen kávézott, sorban a hetediket itta. Jobb hamar elkezdeni ezt az egészet, mielőtt megérkeznek a bogaras hirdetők. Múltkor is mi volt:


„Angolórákat ad
Rockfortba végzett
sajtkukac.
Jelentkezhet egyén
vagy kupac.”

 

Szerencse, hogy a kulturális hirdetéseket átvette a Pacsirta.
– Na, akkor lássunk hozzá! – morogta. – Ki az első? KI AZ ELSŐ? – ismételte meg a kérdést, mert nyüzsgésben nem hallatszott. És különben is, ki érti, hogy mit mond a róka, ugye?
– Én lennék – válaszolta nagyon halkan egy katica, és felrepült az íróasztalra Jupiter ceruzája mellé.
– Mi a téma, kérem? – kérdezte a róka.
– Házasság – súgta a katica.
– Ön hány pettyes?
– Hét talán. Ritkán látom a hátom – fordult meg a bogár, hogy megmutassa pettyeit.
– Rémes, mert az elképzelése téves. Hat pettyet számoltam – mondta Jupiter és kivette a füle mögül a ceruzáját.
A katica elsápadt: – Mi lesz így velem? Kinek kellek hat pettyel?
– Majd a hirdetés megoldja. Gondolom. Van egyéb kívánalom?
– Hat vagy hét petty egyre megy, de harlekinek kíméljenek!
– Persze, fő az összhang. Ehhez mit szólna? – köszörülte meg a róka a torkát.

Hatpettyes katica házasodna,
pislogna párjára vágyakozva.
S hogy ne legyen a kapcsolatban semmi kín,
a hitvese ne legyen harlekin.


– Nem is tudom. Ön szerint ez beválik? – kérdezte a katicabogár bizonytalanul.
– Ha a szerelem nem jönne össze mégse’, vendégem egy újabb apróhirdetésre! – válaszolt magabiztosan Jupiter, mire a katica elégedetten távozott.
– Következő?
– Üdvözlöm, Jupiter úr! – köszönt vékonyka hangon egy szitakötő. – Képzelje, új vállalkozásba kezdtem! – mesélte lelkesen. – Igyekszem beszőni egy piaci rést. A múlt héten olvastam a rovatban:

„Kombinált háló-ebédlő
Póknál.
Életfogytig jótáll.”


– Hálókat szeretne szőni? – kérdezte a róka érdeklődést mímelve.
– Inkább megpróbálnám a szitakötést, ha már egyszer… Ugye érti? – kacsintott a szitakötő. – Baldachinokra gondoltam.
– Azt hittem szitára – vakargatta meg a feje búbját Jupiter.
– Menni fog? – kérdezte a szitakötő picit aggódva.
Jupiter köhintett:

Megszűnik majd minden baja,
ha baldachinban múl’ a nyara.
Várja a kertben sok langyos este,
csak az ügyes szitakötőt keresse.

– Tessék, remélem megfelel – bökte oda a róka unottan.
– Az majd kiderül a megrendelésekből. Ugye – válaszolt a szitakötő és elröppent.
Jupiter felemelte a poharát és kiitta a víz felét. Kimerítő az apróhirdetés-készítők élete. Még el sem emelte a szájától a poharat, megérkezett a következő hirdetni vágyó. Egy bolha.
– Kedves róka úr, nem igazán vagyok elégedett a múltkori apróhirdetés eredményességével. Élni szeretnék a garanciával – mondta a bolha fennhangon, folyamatosan ugrálva. Jupiter szemei folyamatosan követték a mozgást, le és fel, majd fel és le.
– Mi is volt az, kérem? – kérdezte szédelegve.
– Mondom is – válaszolt a bolha, nem kevésbé magasakat ugorva:

„Kaszkadőrnek menne
bátor mozibolha.
Lyukas alsókba is
beugorna.”


A róka fél szemével a reklamálót követte, a másikkal üres kávés- és vizespoharát bámulta. Gondolkozott.

Ezt a hirdetést, most sem tudom szebben.
Örüljön, hogy nem lett csattanó a versben.


Szavalta Jupiter, és ráborította a vizespoharat a reklamáló bolhára.


Fodor Veronika: Apróhirdetés-rovat


Illusztráció: Vadas Máté

Fodor Veronika: Apróhirdetés-rovat


    A hirdetőiroda szerkesztősége már reggel 7-kor kinyitotta az ajtót. Borz kisasszony akkurátusan fordította el a NYITVA feliratot, a láncon himbálózó táblácska sokáig kopogott a tejüvegen. A hirdetni vágyók csak úgy ömlöttek be az ajtón. Na, jó, volt, aki repült, volt, aki csúszott és akadt, aki a földön szedte a lábait.
    Az apróhirdetések egy része Jupiter úrhoz tartozott, aki mondhatni már vén róka volt a bizniszben. Tintafoltos asztalánál már kisebb tumultus alakult ki. És Jupiter ettől nem volt túlságosan boldog. Laposan nézett ki sildes sapkája alól miközben cigarettafüst borította homályba. Éppen kávézott, sorban a hetediket itta. Jobb hamar elkezdeni ezt az egészet, mielőtt megérkeznek a bogaras hirdetők. Múltkor is mi volt:


„Angolórákat ad
Rockfortba végzett
sajtkukac.
Jelentkezhet egyén
vagy kupac.”

 

Szerencse, hogy a kulturális hirdetéseket átvette a Pacsirta.
– Na, akkor lássunk hozzá! – morogta. – Ki az első? KI AZ ELSŐ? – ismételte meg a kérdést, mert nyüzsgésben nem hallatszott. És különben is, ki érti, hogy mit mond a róka, ugye?
– Én lennék – válaszolta nagyon halkan egy katica, és felrepült az íróasztalra Jupiter ceruzája mellé.
– Mi a téma, kérem? – kérdezte a róka.
– Házasság – súgta a katica.
– Ön hány pettyes?
– Hét talán. Ritkán látom a hátom – fordult meg a bogár, hogy megmutassa pettyeit.
– Rémes, mert az elképzelése téves. Hat pettyet számoltam – mondta Jupiter és kivette a füle mögül a ceruzáját.
A katica elsápadt: – Mi lesz így velem? Kinek kellek hat pettyel?
– Majd a hirdetés megoldja. Gondolom. Van egyéb kívánalom?
– Hat vagy hét petty egyre megy, de harlekinek kíméljenek!
– Persze, fő az összhang. Ehhez mit szólna? – köszörülte meg a róka a torkát.

Hatpettyes katica házasodna,
pislogna párjára vágyakozva.
S hogy ne legyen a kapcsolatban semmi kín,
a hitvese ne legyen harlekin.


– Nem is tudom. Ön szerint ez beválik? – kérdezte a katicabogár bizonytalanul.
– Ha a szerelem nem jönne össze mégse’, vendégem egy újabb apróhirdetésre! – válaszolt magabiztosan Jupiter, mire a katica elégedetten távozott.
– Következő?
– Üdvözlöm, Jupiter úr! – köszönt vékonyka hangon egy szitakötő. – Képzelje, új vállalkozásba kezdtem! – mesélte lelkesen. – Igyekszem beszőni egy piaci rést. A múlt héten olvastam a rovatban:

„Kombinált háló-ebédlő
Póknál.
Életfogytig jótáll.”


– Hálókat szeretne szőni? – kérdezte a róka érdeklődést mímelve.
– Inkább megpróbálnám a szitakötést, ha már egyszer… Ugye érti? – kacsintott a szitakötő. – Baldachinokra gondoltam.
– Azt hittem szitára – vakargatta meg a feje búbját Jupiter.
– Menni fog? – kérdezte a szitakötő picit aggódva.
Jupiter köhintett:

Megszűnik majd minden baja,
ha baldachinban múl’ a nyara.
Várja a kertben sok langyos este,
csak az ügyes szitakötőt keresse.

– Tessék, remélem megfelel – bökte oda a róka unottan.
– Az majd kiderül a megrendelésekből. Ugye – válaszolt a szitakötő és elröppent.
Jupiter felemelte a poharát és kiitta a víz felét. Kimerítő az apróhirdetés-készítők élete. Még el sem emelte a szájától a poharat, megérkezett a következő hirdetni vágyó. Egy bolha.
– Kedves róka úr, nem igazán vagyok elégedett a múltkori apróhirdetés eredményességével. Élni szeretnék a garanciával – mondta a bolha fennhangon, folyamatosan ugrálva. Jupiter szemei folyamatosan követték a mozgást, le és fel, majd fel és le.
– Mi is volt az, kérem? – kérdezte szédelegve.
– Mondom is – válaszolt a bolha, nem kevésbé magasakat ugorva:

„Kaszkadőrnek menne
bátor mozibolha.
Lyukas alsókba is
beugorna.”


A róka fél szemével a reklamálót követte, a másikkal üres kávés- és vizespoharát bámulta. Gondolkozott.

Ezt a hirdetést, most sem tudom szebben.
Örüljön, hogy nem lett csattanó a versben.


Szavalta Jupiter, és ráborította a vizespoharat a reklamáló bolhára.


2021. június 18., péntek

ROMHÁNYI 100 RÍMHÁNYÓ

illusztráció: Halász-Géczi Ágnes

SMELKA SÁNDOR: Romhányi

(verses felhívás rímhányásra)


Romhányi nem romhányó,
Romhányi egy jó csávó.
„Jó csávó?!” Mégis mit képzel?!
Bocsánat, csak a rímkényszer.

Romhányi a rímhányó,
Nem pediglen hímrágó.
„Hímrágó?!” Maga normális?!
Hmm, kissé fura szó, de legális.

Romhányi nem bolhányi,
Műve egész hordányi.
„Hordányi?!” Úgy érti: életmű?!
Jó, jó, de mind élethű.

Romhányi az oltári,
Sok a fun-ja: országnyi.
„Fun-ja?!” Ez meg milyen magyar?!
Jólvanna, ne legyen már ennyire fanyar.

Romhányi a kolosszális.
A rímek felett admirális.
„Admirális?!” Mi ez a militarista tempó?!
Oké: gitárok közt ő a bendzsó.

Romhányi az etalon,
Egy kis kedves szeladon.
„Szeladon?!” Azt se tudja mi fán terem!
E szót tényleg nem ismerem: beismerem.

Romhányi most a témánk,
Erről szól szerény példánk.
„Szerény példánk?!” Ez csak egy rossz skicc!
De legalább van benne szóvicc!!!

ROMHÁNYI 100 RÍMHÁNYÓ

illusztráció: Halász-Géczi Ágnes

SMELKA SÁNDOR: Romhányi

(verses felhívás rímhányásra)


Romhányi nem romhányó,
Romhányi egy jó csávó.
„Jó csávó?!” Mégis mit képzel?!
Bocsánat, csak a rímkényszer.

Romhányi a rímhányó,
Nem pediglen hímrágó.
„Hímrágó?!” Maga normális?!
Hmm, kissé fura szó, de legális.

Romhányi nem bolhányi,
Műve egész hordányi.
„Hordányi?!” Úgy érti: életmű?!
Jó, jó, de mind élethű.

Romhányi az oltári,
Sok a fun-ja: országnyi.
„Fun-ja?!” Ez meg milyen magyar?!
Jólvanna, ne legyen már ennyire fanyar.

Romhányi a kolosszális.
A rímek felett admirális.
„Admirális?!” Mi ez a militarista tempó?!
Oké: gitárok közt ő a bendzsó.

Romhányi az etalon,
Egy kis kedves szeladon.
„Szeladon?!” Azt se tudja mi fán terem!
E szót tényleg nem ismerem: beismerem.

Romhányi most a témánk,
Erről szól szerény példánk.
„Szerény példánk?!” Ez csak egy rossz skicc!
De legalább van benne szóvicc!!!

2021. június 14., hétfő

Az Író Cimborák postaládájából - Czeiner-Szücs Anita, Szeidl Andrea

 

(c)Szeidl Andrea


Hangold be apát!
 
 Hangold be apát,
mint a fekete zongorát!
Minden egyes billentés
egy játékos küldetés.

Ha megszólal a dó,
apa hintaló,
ha lenyomod a ti-t,
béget is kicsit.

Lá-ra madár, fá-ra bálna,
mókusként is mászna fára.
Ha nem hiszed, járj utána,
üljél fel a zongorára!

 
 
Tea
 
Szürcsöl
Hörpöl
Issza, nyeli
Teával a kanna teli.
Nyami

Kóstol
Kortyol
Fújja, meleg
Pohárban egy filter lebeg
Húha

Facsar
Kavar
Mézez, csöpög
Zakóra a víz kilötyög.
Ajjaj

2021. június 13., vasárnap

Otthonmesék - Eressz gyökeret...

 

(c) Bódi Kati


Tegnap hosszas hezitálás és némi belső huzavona után hazacipeltem egy nagy kaspót. A barkácsboltban, ahova bementem, óriási volt a választék. Első pillanatban vissza is hőköltem, hogy fogom én itt megtalálni a megfelelőt. Bevallom, megfordult a fejemben, hogy hagyom az egészet, kibírja még a Pachira Aquatica egy darabig. Különben is, legyen csak hálás, amiért anno a kidobás elől megmentettem a boltban és hazahoztam a ványadt és satnya törzsével együtt.

3x borult le a bicikliről a kaspó, áldottam az eszem, hogy a szisztematikus gondolkodásom eredményeképp egy nád-műanyag kaspót választottam. Az agyag persze jobb lett volna, de az már önmagában nehéz és a macskaellenes kövekkel és a több liternyi földdel is számolnom kellett.

Megküzdöttem a beépített öntözőrendszer felépítésével, a gesztenye boldogan tárta szét a leveleit, a macska pedig némi berzenkedéssel vette tudomásul, hogy ezt a földet sem fogja tudni kikaparni.

A Pachira Aquatica tehát új otthonba költözött.

Miért mesélem el mindezt?

Mert ugyanez történt velünk, szerkesztőkkel és szervezőkkel az Otthonmesék második felvonásában. Ez történik nap mint nap az Utcáról Lakásba Egyesülettel. Döntések sokaságát kell naponta meghozni, szempontok ezreit figyelembe venni ahhoz, hogy megszülethessen az az eredmény, amit a blogon olvashattatok március óta és az a több, mint egymillió forintnyi összeg, ami az ULE munkáját segíti, és amiből végül újra otthonok teremtődnek, ahol emberek boldogan tárják szét a karjukat, hogy gyökeret eresszenek és növekedjenek.

Két fontos dolgom van még, köszönetet mondani az ULE-nek és Kovács Verának.
Köszönetet mondani Lázár Zsófinak és Bódi Katinak.
Köszönetet mondani Miklya Zsoltnak.
Köszönetet mondani az összes Cimbinek, akik dolgoztak ezen a projekten. Az Illusztrátor Pajtiknak.
Nektek, Olvasóknak.

KÖSZÖNÖM!

És végül szeretném felhívni a figyelmet a freeSZFE aukciójára, akik az Otthonmesék apropóján kerestek meg minket, és akiknek nagyon drukkolunk. Többek közt minket is megtaláltok majd náluk.

Itt találjátok őket:  https://www.facebook.com/hungarylivepopupshop 


Búcsúzik a Pachira Aquatica és macskatulajdonos szerkesztő:

Németh Eszter

P.S. : Ne menjetek sehová, mindjárt jön ugyanis a Rímhányás Romhányival. 

 

2021. június 12., szombat

Kovács Vera - Bak István: Kutyakölykök - Szegedi Katalin

 





(c) Szegedi Katalin






















Kovács Vera - Bak István

Kutyakölykök


Kovács Vera, az ULE vezetőjének Utak az Erdőben című könyvéből,
az Otthonmesékre adaptálta a Bak István fejezet nyomán Németh Eszter és Miklya Zsolt



    Karácsony volt, Szenteste. Négyéves voltam, és az ablakon keresztül repültem ki. Mostohaapám begolyózott. Üvöltésre ébredtem: a mostohaapám, az apja meg az anyám veszekedtek, üvöltöztek. Fölkeltem, egy klottgatya volt rajtam, meg egy trikó. Aztán közéjük álltam. Kaptam én is. Aztán ki az ablakon. Utána nagyanyámhoz mentem. Ott nagyon-nagyon jó volt lenni.
    Hogy milyen? Elmondom. Mamám két bottal járt. Egyszer a szárazvillám belecsapott szegénynek az egyik tehénkéjébe, az megdöglött. Mamám sírt. Hazahozták a tehenet csúszdán, még a harmadik faluból is jöttek, tudod, kényszervágás. Az állatorvos megvizsgálta: ki lehet osztani.
    Mit ad a Jehó, a kiskutyám meg, a pulim, pont azelőtt tizenhármat kölykedzett. Az anyám csak egyet akart meghagyni, elővett egy zsákot, belerakott tizenkettőt, azt mondta: vidd le, fiam, a Túrra, tegyél bele követ, azt hajítsd bele. Régen a Túr a falun folyt keresztül.
    A parton padnajok voltak, tudod, mi az, kérlek? Jókora nagy lyukak. Oszt oda beraktam őket, de előbb odadörzsöltem a cipőmhöz a kiskutyákat. Hazamentem, az anyakutya meg volt kötve. Elengedtem, végigszagolgatott, a nyakamba ugrott, és elment. Aztán, ahogy kapálunk a kertben, egyszer csak látom, hogy jön vissza. Elhajítottam a kapát. Azt mondja az anyám: hova mész? Mondom, nézz hátra, majd megtudod! Ott jött a tizenkét kiskutya az anyakutya után libasorban.

2021. június 10., csütörtök

Németh Eszter: Időtorlaszok - Bechtel Helga


 













Időtorlaszok 

MG-nek Z/X nélkül

Az idő sokarcú isten.
Hátad mögé kerül, belefonódik a hajadba.
Szomorú oroszlánszemével álmosan pislog.
Jobb szeme házsor, amit mindig zsével olvasol a közepén,
mint a házsongárdi temetőt,
amiről sokáig nem tudtad, miért fontos.
De jó volt a hangzása.

Bal szeme sötétbe nyíló ablak, régmúlt karácsonyokra néz.
A jobb arcfélteke sötét, a bal lámpafény.
Szája kanapé, párnára hajtott fejed
álomra vágyó macskaméz.  

Az oroszlánszemben lapuló házsorok között
otthon lapulhat-e?

2021. június 8., kedd

Kiss Lehel: Mennek a házak - Másik Zsófi

 Mennek a házak

(c) Másik Zsófi


Jönnek a házak, mennek a házak,

lánctalpon görögnek, gólyalábon járnak.

Viszik a tévét meg a szúnyoghálót,

a központit, a légkondicionálót,

viszik a függönyt, viszik a csapokat,

kalickák alatt a lehullott magokat.

Jönnek a házak, mennek a házak

pörögve, kúszva százak és százak.

Falaik közt fák nélküli erdők,

folyók víz nélkül, és mennyi felnőtt! 

Csillagtalan bennük az éjszaka,

Hold nélküli bennük az éj ege,

ám énnékem, ám énnékem

ég a házam ideki,

hálótársam Pom Pom, Vackor, 

Berzsián és Dideki.












2021. június 7., hétfő

Ferencz Mónika: Talan - Zengővári Judit

 

(c) Zengővári Judit



Talán

Akinek hajléka van elnyűtt matraca
és gondolkodni való ideje –, annak otthona nincsen.
Nincs macskája, nincsenek dísznövényei,
cserébe azt gondolnád,
övé lehet az összes madár
                    bokor és fa az Üllői úton.
Azt hinnéd, mindentől szabad az,
            akinek hajléka van,
hiszen nincsen hová sietnie,
nem akar diadalt aratni a hétköznapok felett.
Ez az, ami megrémít, ezért nézel inkább félre
vagy ha el is kapod néha szemeddel,
félreérted, amikor meghajol az utcán
aprónak tűnő dolgok előtt.



2021. június 6., vasárnap

Falcsik Mari: Kikelet, Városi télben utcagyerek - Krizbai Gergely

 KIKELET

(c) Krizbai Gergely


Elfogy a fagy, s megy a tél is vele, cimborám!

Még két hét, és olvad a koszlott jég talán:

csak túléled a varjas nyomorú időt,

s elkezdődhet a fesztivál!


Várd csak, hiszen úgy lesz: jön majd megin’ új tavasz!

És több áldozatot nem szed a híd alatt,

megfáradva, a tél: már valahogy megél, 

mind ki ezentúl megmarad!


Foszlik az elkoszlott hó csonka padok tövén,

s mint jó hír, idelenn végig a csarnokon

langyos léghuzat árad – a komor hajót

fordítsd akkor a fény felé!


Vagy még jobb, ha a mély kikötő öblén hagyod

ormótlan tutajod, kartonon úsztatott

dunnád – csak a tested vidd, makacs életed:

kényeztesse a szép idő!




VÁROSI TÉLBEN UTCAGYEREK


Nyüzsgő december hava pereg

a téren, hol minden nap átmegyek.

Ház alján kóbor macska remeg:

városi télben utcagyerek.


Különböznek a fegyvernemek

a téren, hol minden nap átmegyek:

van, aki sír, a keze rebeg,

a másik valami áldást hebeg,


vannak kullancsok, szemtelenek,

bénák, zenészek, feltárt sebek,

meg ez a fázós macskagyerek,

ez a kis néma, girhes beteg.


Ez nem kér, nem vádol, nem kesereg.

Mégis mit tegyek mit tehetek –

soványka hátában parapetek,

áll csak: dől rá a bűzös meleg.







2021. június 5., szombat

Csík Mónika: Sodródásban - Deák Panka

 

(c) Deák Panka

Sodródásban


Billen a ladik,

billen a lélek,

jobbra, balra, előre, át,

lelkes állatok szemei

tükrök a mélyben,

tarajos hullámok

fürösztik az óceánt.


Kurta neszek zaja kel

ahogy hintál a csónak,

a lélek minden billenésnél

egyensúlyt keres,

jólesne némi zöld, némi tűz –

moha és kova a tenyérbe,

kenyér és bor is,

forró, fűszeres.


A pillanat madarak

röptével mérhető,

szárnyukkal simítják

az ég sápadt homlokát,

a part, a part hol lehet –

fürkészel, tarajos hullámok

fürösztik az óceánt.


Akár bálnák kékfényű háta –

partvonal lejt a horizont alatt,

feltűnik, eltűnik, a ködbe vész,

látni egy pillanatra ismét…

Csak az irányt, az irányt tartsd, barátom,

és bízd a napra, a vízre, a szélre magad!