 |
| Demény Andrea illusztrációja |
Hullócsillagos estén születtem. Nem emlékszem
rá, de sokan mesélték. Anyám szerint ez valami égi hivatás jele, a jósnője
szerint balszerencsés ómen. Szerintem lehet mindkettő.
Kislányként, még kétcopfos koromban, vad
erdőkben jártam, harcoltam az indiánokkal, hajtottam fogatot, voltam bajba
jutott hercegnő. Igaz, mindig képzeletben. A valóság nem hatott meg, minden
időmet ebben a tükörvilágban töltöttem. Csak keveseknek árultam el a titkos
ösvényt, ami a bejárathoz vezetett. Ott mi voltunk az igazság harcosai, nem
tűrtük meg az ádáz betolakodókat, minden fa égig ért, minden nap örökké
tartott, és minden galád végül megkapta méltó büntetését.
Forró nyári délután hozta a változást. Megnőtt a hajam, már zavart a
játékban. Levágtam. Szüleim hamar felfedezték az ártatlan csínyt. Úgy még sosem
üvöltött velem egyikük sem. Mintha én lettem volna a vad a vadászok előtt,
ösztönösen hátrálni kezdtem. A vállam akadálynak ütközött. Föllángolt a
tükörvilág, a többire nem emlékszem. Így esett szerencsétlen találkozásom a
kerti grillsütővel. Az orvosok egybehangzóan állították: "ilyet még nem láttak".
Majdnem az egész hátat beborító harmadfokú égési sérülések egy óvodáson. Kaptam
gézt, szurit, matricát, de elvesztettem az ösvényt. A nagycsoport utolsó
hónapját tétlen töltöttem, hiszen az udvaron minden számomra kedves
elfoglaltság tiltott volt, nehogy felszakadjon a seb. Amíg a többiek homokvárat
építettek, csimpaszkodtak, kincset kerestek, én fel-alá bolyongtam az udvaron.
Egyfolytában és mániákusan kerestem a régi ösvényt, de még a nyomait sem
találtam, pedig az elsuhanó ismerős árnyakat felismerve többször is esküdni
mertem volna, hogy közel járok. Tanácstalanul kémleltem az eget, de a nap nem
adott felvilágosítást.
Az iskola szinte megváltásként ért. Éheztem a
tudást, hátha közelebb visz az elveszett titokhoz. A társaim szemében még
láttam magam, ez reményt adott, de titokban tartottam. Még a legjobb
barátnőmnek sem mondtam el, pedig ő volt az első, akiben igazán megbíztam.
Kedvenc időtöltésünkként történeteket találtunk ki nem létező emberekről, meg
nem történt eseményekről. Leírtunk mindent, ami csak az eszünkbe jutott. Mindig
ő találta ki a legkacifántosabb részleteket, amikben még én is elvesztem.
Elragadott minket a fantáziánk. Őt erőszakos látomások gyötörték, engem a
kíváncsiság. Elvakított a gyermeki szeretet. Nem is hangzik olyan félelmetesen
a vérszerződés, amíg meg nem villan a kés a neonfényben.
Ki a hibás, ha ilyesmi történik ? Én, ő, a szülők, a világ? Miközben
anya és apa erről szónokolt, én az eget kémleltem a kocsiablakból, de a felhők
nem adtak választ. Egyre gyakrabban szöktem el otthonról. Sosem mentem
messzire, talán pár utcával lejjebb vagy feljebb, de egyszer sem találtak meg.
Akkor lettem szerelmes.
Az élet egyszerre szépnek tűnt, egy új ösvényt
találtam a régi helyett. Ő bemutatott otthon, és együtt terveztük a jövőt. Két
évre eltűntem. Csak mi voltunk. Ha nem üt meg, talán fel sem ébredek.
Ezután újra egyedül maradtam. Jobban, mint
valaha. A szobám sarkai egy-egy képet idéztek, a csendből is múltbéli hang
szólt hozzám. Az elmúlt évek helyei viszkető emlékekkel voltak tele, már nem
tudtam merre nézzek. A földet sokat láttam, hát néztem az eget. Milyen kék,
gondoltam, legalább ez nem változott.
A szakmai zsűri (Berg Judit és Turbuly Lilla)
indoklása:
Az Ég egy személyes felnövéstörténet, tele
testi és lelki sebekkel, a gyermekkor „tükörvilágának” tünékenységével és az
eltűnt világ kétségbeesett keresésével. Fejlett íráskészségről, jó stílusról
árulkodik, képei, hasonlatai kiemelik a mezőnyből. Az olvasóban nyomot hagy az
a személyes, ám önsajnálat nélküli fájdalom, ami kihallatszik a sorok mögül.
A szerző bemutatkozik:
Első osztály óta írok történeteket,
kezdetleges költeményeket. Főleg az olvasás szeretete vezetett a saját
gondolatok lejegyzéséhez, majd később tanári ösztönzésre csatlakoztam az
iskolánk írásszakköréhez.
Mindig önbizalmat adott a novelláimra érkező
pozitív visszajelzés. Alkotásaim szarkasztikus hangvételűek és meglepőek,
kevésbé patetikusak. Az elmúlt években az iskolai kötelezettségek mellett az
írás háttérbe szorult, de nagy álmom saját verses- és novelláskötet, esetleg
regény megjelentetése.
Napjaimat Budapesten töltöm és töltöttem az
elmúlt 19 évben. Végzős gimnazistaként idén érettségiztem. Külföldön tanulok
tovább politika-pszichológia irányban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése